4~Négyen négy ellen

~Emily szemszöge~

-Szerintem menjünk vissza. Kezd sötétedni.-álltam fel amikor már részben sikerült megemésztenem a történteket. Igazából nincs annyira sok időnk arra hogy végiggondoljuk. Talán egy élet sem lenne elég. Niall lassan feltápászkodott, leporolta magát, bár tudtam hogy ő is hasonlókat érez. Nagy keserűséggel, de visszajutottunk a házhoz, ahol már égett a villany. Közelebb érve megtorpantam. Egyszerűen eszembe fog jutni minden ha bemegyek. És beszélnem kell Cattel. Pár percig nézegettem a házat, az ablakokat, a körülötte lévő fákat.
-Miért álltál meg?-ért mellém Niall.
-Csak örültem neki hogy egy fél órára elfelejtettem mindent.-néztem fel megint a házra. Kísérteties. Akárhányszor ránéztem újból előtörtek a rossz emlékek. A hajó.
-Viszont muszáj bemennünk. Nem tudhatjuk egyáltalán milyen sziget ez.
-Ha tele lenne farkasokkal akkor nem ide jöttünk volna forgatni.-vállaltam a kőkemény igazságot. Viszont Zayn.. és ha eszembe jut.
-Lehet, de nem tudhatjuk. Hidd el én is félek mi lesz ezután. Ráadásul ha kiderül hogy valaki szándékosan csinálta. Nem vagyunk olyan sokan. Te Catben bízol. Én a fiúkban. Harry Deborában. Én pedig benned. Egyszerűen mindenki bízik mindenkiben. Biztosan csak baleset volt.
-És ha egyenként megkérdeznénk mindenkit mit látott a hajón?-bámultam továbbra is a házat.
-Azt nem tehetjük. Meg fognak haragudni és oda a bizalomnak. Most össze kell tartanunk.
-Mégis kivel? Ha nem tudom ki mit látott akkor kiben higgyek?-akadtam ki.
-Nem tudom. Bennem igen, de ha valaki direkt csinálta akkor azt fogja hazudni hogy ő is látta.
-Igazad van, de nem megyek a barátaid közelébe. Akárki akármit mond nem hiszek el semmit. Ráadásul ott van a kapitány.
-Hát benne én is kételkedem.-tette zsebre a kezét Niall és elém sétált. Éreztem hogy eszébe jutott Zayn. Nekem is könnyek gyűltek a szemembe akárhányszor eszembe jut. 
-Tudom hogy rossz és gondolni is rá, de nem tehetünk már semmit.
-Tudod mikor láttam utoljára?-hajtotta a le a fejét és rám sem nézett.
-Mikor?-bátorkodtam megkérdezni. Fájt ez az egész. Rettenetesen.
-Amikor összeveszett Harryvel. Aztán Harry mellé álltam. Elment a kabinjába és az az utolsó kép ami eszembe jut róla, hogy eltűnik véglegesen.-kezdte pásztázni a cipőjét, én pedig elképzeltem. Milyen rossz érzés lehet hogy legutoljára veszekedtek. Még szerencse hogy Cat megmaradt nekem.
-Figyelj.-léptem előre hozzá egy lépést.-Felőlem maradhatunk itt kint, viszont muszáj a többiekkel aludnunk. Úgy jó lesz ha mondjuk te megvárod az ajtóban míg hozok valamit enni?-egy ideig nem válaszolt, és gondoltam akkor elindulhatnék míg gondolkodik a dolgokon, de annyira negatív.
-Mert? Én pont most lennék képes enni? Hmm?-fordult oldalra idegesen. Kicsit sem ijesztett meg. Éppen elég lehet neki Zayn halála.
-Várj meg itt.-sóhajtottam egyet és lenyomtam a kilincset. Bent csak zokogás hallatszott. Aztán tévedt a tekintetem a kanapéra. Rögtön hányingerem támadt. Elszaladtam megkeresni a fürdőt és kidobtam a taccsot. Hihetetlen amit láttam. Harry éppen a kanapén khm.. csinálta Deborával. Pont az ajtó előtt. Mi ez ha nem undorító? Most halt meg a barátja, akit szerintem ugyanúgy mint a többi fiú a testvéreként szeretett. Picit megmostam az arcom, és kimentem a konyhába, amin azelőtt pár perce rohantam át. Kivettem két szendvicset és egy fél literes üveg italt, kerestem egy pokrócot. Aztán megint átmentem a kanapén, de ezúttal nem azt csinálták, hanem ültek, mint a fakutyák.
-Szép mondhatom.-hagytam őket ennyivel és kimentem. Niallt nem láttam sehol. Már kezdtem bepánikolni, amikor köhögést hallottam. Vagy sírást? Nem tudtam eldönteni. Inkább zokogás. A ház mellől. Kicsit már sötétedett ezért kapkodtam a lábam hogy leérjek a partra. Niall tényleg ott volt és már megint lehajtott fejjel sírt. Ráadásul félig a tengerben ült. Gondoltam ha ennyire rossz kedve van csatlakozom.
-Honnan tudtad hogy itt vagyok?-törölte meg a szemeit.
-Csak tudtam.-ültem le mellé. Már annyira sötét volt, hogy szinte csak a hold fényében láttam az arcát, és zajként is csak a tengert lehetett hallani, amint a partot csapdossák a hullámok.-Niall, el tudom képzelni mennyire rossz és nekem is, de mi még itt vagyunk. Egyszer azt hallottam hogy ha ilyenek történnek nézzük a jó oldalát, ami persze most nincs, de azért ne kínozd magad. Folytatódik az élet és egyáltalán nincs idő azon agyalni hogy halhatott meg Zayn, mert más dolgunk van. Bármelyik percben ránk támadhat valaki és ezt nem tudjuk előre. Össze kell tartanunk szóval ígérd meg, hogy ha le akarsz jönni a partra akkor előtte szólsz nekem. Megígéred?-vártam a fiú reakcióját, de láthatólag nem nagyon dolgozta fel az imént mondottakat.-Niall, komolyan. Ígérd meg.-dőltem a fiúnak.
-Rendben. Majd szólok, de én tényleg nem bízok meg csak benned. Cat-et nem ismerem és az a kapitány is.. Nem tudom a többieknek szabad-e vele aludni. Mi lesz ha tényleg szándékos és?-hallgatott el a végén.
-Ha szándékos akkor úgy kell elintéznünk az alvást hogy figyelünk egymásra. Én is félek és most ha Cat nem állítaná azt, hogy ő szentül megbízik a kapitányban akkor visszamennék a házba és Catet ölelve aludnék el, de nem merek oda visszamenni. Harry és Debora sem szimpatikusak, mert az előbb épp khm..-köhögtem egyet a szó helyett, mire Niall felém kapta a fejét.
-Most? Látszik hogy bennük se bízhatunk, ha ennyit jelentett nekik Zayn.-idegesítette fel magát megint Niall, majd megint törölgetni kezdte a szemét.
-Mindegy. Ki van még? Louis, Liam és Z.. ennyi.-hirtelen fejbe tudtam magam verni amiért véletlenül Zayn-t is bele akartam venni. El is hallgattam.
-Mond csak nyugodtan. Te mondtad hogy próbáljak pozitívan gondolkodni.-vonta meg a vállát.
-De nem úgy értettem, nem akarlak elszomorítani. Visszatérve, te mennyire bízol Louisban és Liamben?
-Soha nem gondoltam volna hogy ilyen kérdésekre kellesz válaszolnom.
-Sejtettem. Szóval?
-Hát, Louis és Liam eléggé összetartanak. Meg hát velük azóta nem is beszéltem.
-Szóval megbízol bennük vagy sem?
-Persze hogy meg, mert három éve ismerem őket, de már bennük sem vagyok biztos.-mondta el az igazat, mire nekem szabályszerűen gombóc képződött a torkomban és összeszorult a szívem. Hihetetlen hogy szét tud szaggatni öt embert egy ilyen ügy. Ügy?! Miről beszélek. Zayn meghalt és azt az űrt, amit most a szeretet helyén éreznek senki más nem fogja tudni betölteni. Sóhajtottam egyet hogy elűzzem a rossz gondolatokat, majd nagy nehezen sikerült ráterítenem Niallre a pokrócot, majd visszaültem mellé és a kezébe nyomtam a szendvicsét és a gyümölcslevet.
-Vedd el vagy nem kapsz másikat.-toltam vissza a kezét miután vissza akarta adni a dolgokat.
-Nincs kedvem enni.-tette le maga elé a homokba.
-De muszáj, mint az alvás és a lélegzetvétel.-csomagoltam ki az enyémet és beleharaptam.
-Undorító hogy eszel.-nézte tovább a tengert, mire megállt a számban a kaja.
-Mondtam hogy muszáj. Vagy eszel, egészséges vagy és majd egyszer valaki ránk talál, vagy nem eszel, lebetegedsz és meghalsz. Melyiket szeretnéd?-toltam az szája elé a vacsorámat, mire beleharapott. Egy kisebb mosolyféleség húzódott a számra, de utólag már inkább látszott szánalomnak. Viszont amint lenyelte azt az egy falatot megint törölgetni kezdte a szemét, ami sírást jelentett.
-Nem hiszem el.-motyogott alig hallhatóan, majd levette magáról a pokrócot.
-Niall. Ez igaz, de vége lesz egyszer és ne vedd le magadról ezt a vackot, mert akkor még meg is fogsz fázni.-terítettem ismét a vállára a pokrócot.
-De nem jut más az eszembe.-nézett rám meggyötörten, viszont kezdtem már unni. Először arra gondoltam biztosan csak nem akarom ezt hallani, de rádöbbentem ha most nem adja ki az érzéseit akkor soha.
-Tudod, egyszer azt hallottam hogy a panaszkodás gyógyító hatású.-haraptam bele ismét a szendvicsembe, de valahogy már tényleg kezdtem azt érezni, hogy ez nagyon nem tisztességes.
-De én nem panaszkodok. Már megint eszel?
-Igen mert muszáj.-ettem továbbra is és próbáltam nem Zaynre gondolni, hanem arra hogy a világ legjobb kajáját eszem és nemsokára hazamegyek.
-Mire gondolsz?-nézett rám véglegesen, vagyis megfordult felém.
-Egy régi nyaralásomra.-adtam a rövid választ.
-Meséld el.-nem kellett kétszer kérnie. ebben a helyzetben a legokosabb ha megpróbálunk másra gondolni.
-Rendben. A szüleim gazdagok és kiskoromban nem szeretetet kaptam hanem pénzt. A karácsonyt sem úgy töltöttem mint a normális gyerekek. A szüleim még akkor is dolgoztak és egy ilyen alkalommal elmentünk Hawai-ra egy luxushajóval. Nagyon tetszett és jött velünk a babysitter-em Gaby. Imádtam őt és jól elszórakoztunk azalatt a pár nap alatt, míg odaértünk Hawaira. Aztán elmentünk egy villába és végigjártam minden szobát. Egyszerűen imádtam mindent, de este felé apát felhívták hogy el kell mennie. Persze anyával dolgozik együtt így neki is. Gaby levitt a tengerpartra és ugyanígy ücsörögtünk. Szentestén a tengerparton bőgtem és azon gondolkodtam hogy miért nem foglalkoznak velem. Legalább azt elvárná az ember hogy olyankor vacsorázzon meg a család együtt.-fejeztem be a kisregényemet és Niallre emeltem a tekintetem.
-Ez rossz. Most mesélnél valami vidámabbat?-húzta el a száját.
-Persze, ha már az ünnepeknél járunk mondjuk volt egy kis sztorim egy régi Valentin napról.-húztam most én a számat, mert eléggé rosszul éreztem magam hogy így kitálalok neki. De ha ez kell hogy másra gondoljon.-Oké. Ez még nagyon régen volt olyan kilenc éves lehettem és tetszett egy fiú, de rám se nézett. Aztán persze eljött ez a nap és elé álltam egy sütivel. Minden rendben ment, míg valaki meg nem lökött és a fiú arcába nem nyomtam a sütit. Nagyon durva volt. Megfogadta hogy soha az életbe nem akar hozzám szólni, aztán kicsit nagyobbak lettünk és tinédzser koromban eljött hozzánk. És nagyon tetszett neki az egész ház, csak anyáék húzogatták a szájukat. Egyszerűen felállt és elment, aztán sírtam kicsit és Gaby kitalálta hogy kicsit dobjuk fel a hangulatot és amiért itt hagyott esküdjünk bosszút.-itt elhallgattam és Niallre néztem, aki nagyon nem értette még a lényeget.
-Én ezt nem értem. Zavaros.-itt csak sóhajtottam egyet és folytattam.
-Másnap elmentem a suliba és amikor kiment beletettem pár hörcsögöt a táskájába. Be voltak oltva meg ilyesmi, de kicsit kiéheztettem őket így mikor órán benyúlt a táskájába megharapták őt. Nagyon vicces volt és egyáltalán nem sejtette hogy én voltam. Aztán volt még olyan hogy elment az osztály egy fürdőbe, én meg kidobtam a ruháit. Egy egész országon át fürdőgatyába kellett utaznia, képzelheted hogy néztek rá az ellenőrök.-ennél a résznél elnevettem magam, mire Niall elképzelte a dolgot és kicsit elmosolyodott.-Aztán volt még olyan, már nem ezzel kapcsolatos hogy szüleim reggel egy hatalmas tárgyalásra készültek, és minimum ha nem három órás készülődés után felkeltettek hogy ők akkor mennek és meg is jelent egy férfi és beálltak a medencénk elé beszélgetni. Egyszer csak apa intett hogy: "Szia kicsim estére itthon leszünk!" Én meg fel akartam ugrani az ölébe, csakhogy amikor felemelt mindketten beestünk a vízbe.-kezdtem el ismét mosolyogni, bár ez első elképzelésre még viccesebbnek tűnik.
-Ez vicces.-firtatta ennyivel.
-Oké. Papagájt is kaptam aki beszélt. Betettem az ajtó elé és amikor jött valaki megszólalt: "Fel a kezekkel te ronda állat, mert lent van a slicced!" Aztán az illető mindig megnézte a sliccét, és a keze is fent volt. Megcsináltam jó pár emberrel, sőt sunyiban le is videóztam őket, de valahogy elkeveredtek a felvételek.-fejeztem be, de Niall már megint szomorkodott. Egy ideig néztem hogy szomorkodik, de utána folytattam az evést. Mire befejeztem Niall már elaludt. Ülve.-Niall. Hahó.-böktem meg a vállát, mire felkelt.
-Elaludtam?.-nézett körbe.
-Addig ne aludj el míg meg nem beszéljük meg az alvást.-ráztam a fejem.
-Mert?. Most valaki maradjon fent vagy mi? Te mondtad hogy fontos az alvás.-dörzsölte meg a szemét és ironikusan ásított egyet.
-Jó, akkor én majd fent leszek.-néztem a fiúra, de hevesen ellenkezni kezdett.
-Nem. Akkor majd inkább én.-állt volna felfelé, de visszaültettem.
-Ülj vissza. Most te fogsz aludni és legfeljebb majd felkeltelek ha már nagyon nem bírom. Jó?-ajánlottam fel a segítségem, de nem tudott már velem vitatkozni.
-Oké, de nem kellene visszamenni a házba?.. Vagy itt nincs ilyen dagály meg ilyenek?-értette a tengerre.
-Szerintem ez most az, de nem hinném hogy ide már elérne.-utaltam hogy a tengertől kb. öt méterre lehetünk.
-Jó, de biztos jó ez így? Neked is kell aludnod.
-Biztos. Csak feküdj le és ha rosszat álmodsz ígérem felkeltelek.-bólogattam halványan.
-Te nem fázol?-utalt rá hogy rajta van a pokróc, én meg egy ujj nélküli felsőben vagyok.
-Nem. Aludj nyugodtan.-bólogattam, holott igenis fáztam. Sőt egy rövid szoknyában nem éppen álom egy ilyen szeles helyen éjszakázni.
-Most be akarsz csapni? Ide látom hogy remegsz.-tette szóvá.
-És? Mit javasolsz? Főnök.-tettem hozzá a gúnyos szót, mire összehúzta a szemét.
-Láttad a Twilight-ot? 
-Persze, miért?
-Emlékszel arra a részre amikor.. a sátorban?..-kezdett utalgatni.
-Ez rossz ötlet. Sőt ha lefekszem akkor én is bealszom. Úgyhogy aludj.-lefeküdt a homokra majd rögtön elnyomta az álom. Szerencsére tisztán láttam az arcát a holdfényben így megnyugodtam, hisz ha valami furcsát dadog, vagy rosszul néz ki akkor rögtön tudni fogom, hogy rosszat álmodik. Fel is álltam és sétáltam egy kicsit, mert arra a következtetésre jutottam, hogy sétálás közben nem lehet elaludni, és ez be is vállt. Teljesen addig sétálgattam Niallt nézve, míg el nem fáradtam. Épp jókor, mert elkezdett motyogni álmában, közben pedig forgolódott.
-Zayn.. Miért?-megígértem neki hogy felkeltem így letérdeltem mellé és megpróbáltam felkelteni, csakhogy nem akartam ráijeszteni így simogatni kezdtem a jéghideg homlokát, mire lassan kinyitotta a szemét.
-Remélem nem haragszol, hogy felkeltettelek, de gondolom rosszat álmodtál.-néztem rá, mire kicsit megdörzsölte a szemét és válaszolt.
-Igen. Nem is akarok már elaludni.
-Pedig muszáj. Csak aludj és ígérem felkeltelek.-ígértem meg ismét neki, és ismét elaludt. Egyfolytában törtem az agyam miért vagyunk itt, de nem tudtam rá a választ. Végül hajnalodott és felbukkant az első napsugár. Már igazság szerint le akart ragadni a szemem addigra, de mégsem mertem elaludni. Niall egyszerűen beleverte a fejembe ezt a dolgot, hogy valaki esetleg direkt itt akar minket marasztalni, de az nem fért a fejembe Zaynnek miért kellett meghalnia? Valaki játszadozik velünk vagy csak akkora sokk ért minket, hogy ezt beképzeljük magunknak?-mocorgást hallottam, vagyis a mocorgó fiút a homokban.-Jó reggelt.-sóhajtottam egy fájdalmasat.
-Neked is. Egész este fent voltál?-ült fel a segítségemmel.
-Aha. Gondolkodtam, de nem jutottam semmire.
-Köszönöm.-hagyta el a szó ajkait majd széttárta a karját és megölelt, de hamar elhúzódott.-Te normális vagy? Jéghideg a karod. Mondtam hogy próbáljuk ki a Twilight-os jelenetet.-mosolyodott el és ismét megölelt.
-Na persze. Inkább állj fel és visszamegyünk a házba.-álltam fel, összehajtottam a pokrócot és intettem hogy jöjjön.
-De biztos jó ötlet odamenni?-ért mellém.
-Nem. Egyáltalán nem, de ott van kaja. Csak azért beugrunk és ennyi.-sétáltam el a fiúval a házig, majd lassan lenyomtam a kilincset. Persze hogy a kanapén Debora-t és Harryt láttam meg.
-Ezekre gondoltál?-mutatott Niall a két emberre.
-Aha. Gyere.-húztam be a konyhába, aztán kivettem pár kaját.
-Ti hol voltatok este gyerekek?-még a hideg is kirázott. A kapitány mély, reszelős hangjára megfordultam az ajtó felé.
-Öhm.. Itt, hol máshol?-forgattam meg a szemem, és fél szemmel a megijedt Niallt bámultam.
-Pedig nem láttalak titeket.-lépett a hűtő mellé ahol pont én voltam, így megelégelve pár szendvicset a saját magam érdekében arrébb álltam, hisz nem tudtam kicsoda is az a férfi.
-Pedig itt voltunk.-kezdtem már én is ijedezni, majd megpróbáltam Niallel kiosonni az ajtón szavak nélkül, de sajnos a többiek felkeltek a beszélgetésre.
-Na végre. Betegre aggódtam magam miattad.-ugrált?! le a lépcsőn Cat, majd jó erősen megölelt, amire még reagálni sem tudtam.
-Öhm.. Neked is szia.-bámultam Cat-et, olyan fura volt. Egyáltalán nem érdekli őt hogy Zayn meghalt? Miért ugrált le a lépcsőn vigyorogva? Itt valami nagyon sántít. Csak bámultam hogy rázogatja a kanapén lévő embereket, hogy ideje felkelniük, de én sem ácsorogtam. Míg ő Harryt és Deborát keltegette elsuhantam Niall mellett egyenest az udvarra, aztán megvártam és visszaindultunk a partra.
-Miért jöttél ki? Ha valaki onnan fura vagy ilyesmi akkor csak nem verne meg minket nappal nem?-vette ki a kezemből a cuccokat Niall.
-Ezt ne itt beszéljük meg.-továbbmentünk és már csak a parton szólaltam meg. Illetve ő.
-Már itt vagyunk. Mit kell megbeszélni?-harapott bele jóízűen a reggelijébe, ami kicsit szokatlan volt és megijesztett hisz azelőtt nap ő is szomorkodott Zayn miatt. Megrémisztett ez az egész. Hogyhogy ma mindenki jókedvű? Letérdeltem elé és egy nagy lélegzetvétel után megszólaltam.
-Láttad Cat-et?-nyeltem egyet a kérdés végén.
-Igen. Miért?-evett tovább szinte már mosolyogva.
-Niall. Láttad Cat-et?-ismételtem meg a kérdést, mire furán nézett.
-Igen, de ne kérdezd meg még egyszer.-kezdett mosolyogni?!
-Niall! Mi a?-kiabáltam rá, de elhallgattam. Lassan kifújtam a levegőmet és tovább néztem. Megrémisztett. Ő tegnap még sírt, és Cat is, és mindenki. De ma már mindenki jókedvű. Hisz akkor akinek jókedve van az örül Zayn halálának. Lassan feltápászkodtam a földről és értetlenkedve meredtem magam elé. Próbáltam elhessegetni a gondolatokat, de hát ők mosolyognak. Csak én nem mosolygok? Cat, a kapitány és Niall jókedvében van. Ez csak még jobban azt bizonyítja, hogy az én két jó barátom nem olyan angyal, mint amilyennek mutatják magukat és mi van a többiekkel?
-Jól vagy Emily?-állt fel Niall és lassan lépkedett felém.
-Jól. Nekem vissza kell mennem. Majd.. majd jövök.-dadogtam az idegességtől, hisz meg kellett tudnom hogy mi van a többiekkel. Louis és Liam is ott van. Félúton már futottam a ház felé, de odaérve lassan, olyan "normálisan" sétáltam be. Fel akartam menni az emeletre, de Harry, Debora, Cat és a kapitány egy asztalnál reggelizett.
-Em! Te már reggeliztél?-kiabált ki Cat.
-Igen. A fiúk?-próbáltam leplezni mennyire félek ettől a négyestől, majd felmutattak. Nyomban el is indultam az emelet felé. Felérve susogást hallottam így könnyű volt kitalálni hol vannak. Be is nyitottam, de mindketten megijedtek és felálltak az ágyról.
-Öhm.. Ne gyere közelebb.-rázták a fejüket, de csak bezártam magam mögött az ajtót és ottmaradtam.
-Fiúk. Én esküszöm az életemre hogy semmit nem csináltam.-emeltem egyik kezem a magasra a másikat pedig a szívemre. Kicsit elsápadtak, de még mindig nem hittek nekem.
-Jó, de akkor se gyere közelebb. Maradj ott. Nem is ismerjük egymást.-mutogatott rám Liam.
-Tudom, de ti is esküdjetek meg. Kérlek. Azért ez mégiscsak furcsa hogy megérkeztünk a célunkra és Zayn meghalt és.. kérlek.-sóhajtottam egyet mire mindketten megesküdtek.
-Oké, de még most sem jöhetsz közelebb.-bólogatott Louis.
-Oké. Szóval arról szeretnék veletek beszélni, hogy.. tegnap Niallel beszélgettünk és megbízunk egymásban. De ma amikor eljöttünk kajáért akkor az a kapitány olyan furcsa volt. Szerintem félnünk kellene tőle. Kiráz a hideg is úgy néz ránk és.. a másik Cat. Kiskorom óta ismerem sülve-főve együtt voltunk, de ma ugrálva jött le a lépcsőn és mosolygott, pedig bele volt zúgva Zaynbe.
-És ehhez mi közünk?-Liam.
-Az, hogy Niall is furcsa. Tegnap egész nap sírt és ma mosolyogva reggelizett. Én ezt nem értem. Már tőle is félek. Szóval csak ti maradtatok, és ti ismeritek Niallt és tudnátok vele beszélni.-néztem reménykedve a két srácra akik egymásra néztek.
-Hát, amúgy hol aludtatok?-Louis.
-A parton. Pontosabban én vigyáztam Niallre aki aludt.-vallottam be az igazat, mire Louis hitt nekem és lassan, de biztosan megölelt. Jó volt érezni hogy van aki támogat és egy ilyen ölelés bebizonyít mindent. Reggel Cat olyan máshogyan ölelt meg. Ő olyan boldog volt, de Louis hisz nekem. Ő érti mit érzek.
-Jó. Akkor.. akkor négyen vagyunk négy ember ellen. Menjünk le Niallhez és te addig tudsz aludni. Liam te is gyere.-nézett a barátjára Louis, de megláthatta a szememben hogy én nem nagyon hiszek Liamnek. Amikor bejöttem ő olyan ellenséges volt.-Emily, Liamben bízhatsz. Együtt voltunk mikor történt ez az egész. Éppen beszélgettünk és.. mindegy, menjünk.-lementem velük a partra, Niall köveket dobált a tengerbe.. és sírt. Amikor meglátott minket letörölte a könnyeit és mosolyogni kezdett. Itt tudatosult bennem, miért mosolygott reggel. Azért mert el akarta fedni az érzéseit.
-Ennyire bízol bennem? Rögtön idehozod őket? Attól hogy mosolygok még belül mást érzek!!-ordított szinte rám. Mintha egy széfet kellene magamon viselnem. Ez az érzés. Nem jó.
-Niall én nem tudhattam, de van még egy ok amiért ők idejöttek.-Niall felvette a gondolkodó arcot, majd tanácsoltam hogy üljünk le.
-Miért jöttek ide? Mondtam neked valamit.-tett szemrehányást nekem Niall. Jól tudtam hogy arra céloz: "Nem bízhatunk senkiben".
-Oké. Ők ketten együtt voltak amikor az egész történt. Reggel láttad jól hogy a kapitány hogy viselkedik, szóval őt mondhatni "gonosszá" nyilvánítjuk.-itt húztam a homokba egy vonalat és fölé írtam hogy rossz.-Reggel azért kérdeztem meg tőled háromszor hogy láttad-e Cat-et, mert ugrálva jött le a lépcsőről. Régóta ismerem, de kiüti a biztosítékot, hogy Zayn halála kicsit sem rázta meg. Márpedig ő lány. Nincs nála ilyen "álca" hogy elfedje az érzéseit. Mindig őszinte volt, de muszáj a gonoszok csoportjába sorolni.
-Na ez aztán barátság a javából.-forgatta meg a szemit Louis.
-Igen. Én is ezt fogom mondani, mert Harry tegnap Deborával enyelgett vagyis értitek a kanapén, kicsit sem féltek ott a nyitott az ajtónál és nem zavartatták magukat. Aludtak mint a bunda. Ezek után akármit mondtok én őket is gonosszá nyilvánítom.-immár négy vonal ékeskedett a "gonosz" felirat alatt.
-Na de mi is aludtunk. Aludni szabad nem?-bökött meg Louis.
-De ők a nyitott ajtónál. Nem féltették magukat.-magyarázott barátjának Liam.
-De hát akkor is. Ők.. na jó, és itt vannak a "jók".-húzott a mellettem ülő fiú szintén négy vonalat.
-Igen. 4-4. Szóval ez a barátságos társaság széttagolódott. Jók-rosszak. Ebből már akárhogyan nézzük, soha nem fogok Harryvel egy bandában énekelni. Mehet szólóba. Áruló kis pöcs.-Louis kijelentésére kicsit jobb lett a hangulat.
-De legalább már tudjuk miért nevetünk. Viszont,..-emeltem fel a hangom.
-Viszont?-ismételték meg.
-Négyen vagyunk. Ők a házban vannak mi pedig itt. Viszont nem oldhatjuk meg úgy, hogy ne vegyék észre ezt a széttagolódást.-húztam el a szám.
-Hát, végül is van olyan szoba amin zár van. A miénken az volt.-nézett egymásra Louis és Liam.
-Aha. Persze. Hány horrorfilmet láttatok már amiben elment egy ember tusolni vagy wc-re és abban a pár percben megölték?-néztem körbe a fiúkon.
-Hát azon könnyen segíthetünk. Páros fürdés?-bökött oldalba Louis.
-Nem kösz. Itt van a tenger. Mondjuk van egy csomó jó tulajdonsága.-utalgattam valamire.
-Na ne. Nem fogok itt élni. Nem fogok a tengerben fürödni és nem fogok nektek esti meséket felolvasni. Főleg nem fogok kókuszdiókat enni, meg inni és a fáknál végezni a dolgomat. Még csak fűszoknyás lányok sincsenek.-ért Louis a felsorolás végére és elkezdte a szomorút játszani.
-Ez van. Valaki? Egyéb kifogás?-néztem körbe.
-Louis már mindent felsorolt, de te nem akarsz aludni? Nem azt mondom hogy szarul nézel ki, de mit ne mondjak szarul nézel ki. Ne értsd félre, de olyan vagy mint egy hatvanéves anyóka.-beszélt hozzám az előttem ülő Liam.
-Nem is, mit hazudsz. De komolyan nem vagy álmos?-simogatta meg a vállam Niall. Rövid gondolkodás után lefeküdtem és rögtön el is nyomott az álom.