12~Valami történik

~Emily szemszöge~

Teltek a percek.. Az órák.. A napok.. Szörnyű volt. Azóta nem tudunk semmit a többiekről. Már egy hét telt el. Most kelt fel a nap, most nyitottam ki a szemem. Még mindig ég a sok könnyezéstől. És Niall már hetedik napja nem alszik semmit. Mindig csak bámul kifelé az ablakon és amikor felkelek, úgy tesz mintha "Hű, de jót aludt volna." Azt hiszi nem veszem észre.
-Máris felkeltél?-fordult meg felém és lehajolva hozzám egy puszit nyomott a homlokomra.
-Semmi?-ültem fel az ágyban.
-Semmi.-ismételte meg szavaimat és visszanézett az ablakra. Annyira utálom mikor szomorú. Hátulról jó szorosan átöleltem és beszippantottam illatát.
-Meddig fogunk még rettegni?-sóhajtottam.
-Örökké?-suttogta a választ. Könnybe lábadt a szemem és inkább elengedtem őt az ölelésemből.
-Lehet.-vontam meg a vállam.
-Most hová mész?-nézi ahogy a törött sarkú magassarkúmat eldobom.
-Most mi értelme lenne abba mászkálni?-nézek a szemébe, mintha ez olyan fontos lenne.
-Figyelj, tudom, hogy megijedtél amikor azt hitted, hogy én,..
-Nem! Hagyjál békén. Nem akarok erről beszélni. Amúgy sem fontos. Az egyetlen akivel ezt érdemes lenne megbeszélni az Louis. Ott volt. Ennyi. De nincs itt, úgyhogy lényegtelen.-vágok közbe magasabb hangon, de kénytelen vagyok lehiggadni, mert Niall nem szól egy szót sem. Ismét könnyek szöknek a szemembe, de már semmit sem érzek fontosnak. Ennyi az egész. Mi értelme itt bárkinek is, ha nincs itt más? Ha el vagyunk zárva? Persze ezt csak gondolatban vitatom önmagammal, így inkább kilépek a helységből az előttünk lévő fürdőszobába. Leülök a zuhanytálca szélére és gondolkodom. Egyébként víz is csak azért van, mert kutat fúrtak, hogy a klippben élethűen tudják előadni a házat. Niall nem jön utánam. Már túl sokáig voltam ott, így felállok. Rögtön meg is ingok. Ilyen sokáig ültem volna, hogy elzsibbadt a lábam? Nem. Valami más. Felemelem a fejem az ajtóra, de hirtelen szédülni kezdek. Előrelépek pár lépést, kezemet bizonytalanul a kilincsre helyezem. Lassan lenyomom és bezárom magam után az ajtót. Behunyom a szemeimet, majd ismét megteszek pár lépést.. aztán..

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~KÉSŐBB~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sétálok előre. Csak a földet pásztázom. Ropog az avar a lábam alatt. Átlépek egy apróbb kavicsot. Fel akarok nézni, de nem tudok. Lassan elfordítom a fejem oldalra és észreveszem, hogy valaki a kezemet fogja. Lepattogzott körömlakkja jól kivehető, így az illető nyilván nő lehet. Hirtelen megállok, ekkor húzni kezd, már sikerül felnéznem. Debora az. Kísérteties. Mintha most mászott volna elő a sírjából. Ideges tekintet, gyűrött, sárfoltos ruha. amikor oldalra fordul látszódik egy véres folt a hátán. Ott sebezték meg. Mond valamit, de nem értem. Nem hallok semmit. Látom hogy mozog a szája, de mégsem hallok semmit. Zavartan nézem Deborát, aztán sírva megrázom a fejem. Ismét mond valamit, de megint megrázom a fejem. Hirtelen a hátam mögé néz, majd a kezemet elkapva húzni kezd maga után, tovább az erdőbe. Egy fa tövénél megáll, leül. Követem a példáját. Rám néz, mond valamit. Már nem is jelzem, hogy hiába, úgyse tudok mit tenni. Sokáig néz, majd megrázza a fejét. Aztán feláll. Még mindig rázza a fejét. Ekkor kezdek kétségbe esni. Átnéz a fa mellett. Szaporábban kezdi venni a levegőt, majd mint egy őrült, futni kezd. Menekül valami elől. Utána még valami fekete csuklyás alak. Utóbbi annyira bele van merülve az üldözésbe, hogy észre sem vesz. Nyelek egy nagyot és felállok. Visszajönnek még? Elindulok az ellenkező irányba. Ekkor valaki ráteszi a kezét a vállamra..

Fáradtan nyitottam ki a szemeimet, nem volt életerőm. Egy kezet éreztem a homlokomon, de még nem láttam tisztán. Furcsa a csönd. Valami ránehezedett a lábamra, automatikusan becsuktam a szemem. Könnyek törtek elő, nem tudtam az okát, de megijedtem. Fájni kezdett a fejem. Valaki ott lehetett mellettem, mert letörölte a könnyeimet, aztán egy puszit nyomott az arcomra. Melegem volt. El akart nyomni az álmosság, de nem akartam aludni. Égett a szemem. Amikor végre ismét kinyitottam már nem láttam homályosan. Tudtam hogy hol vagyok. Sőt arra is emlékeztem, hogy visszafelé jövet rosszul lettem. Niall volt itt csak. Oldalra fordultam és tényleg a szőkeség feküdt mellettem. Egymást néztük. Simogatta az arcom, de nem szólt semmit. Imádom. Annyira gyönyörű a szeme. Egyre jobban fájt a fejem, akaratom ellenére is becsuktam a szemem..