8~Különös

~Emily szemszöge~

~Emlékeztető~

"Közelít felém, szemében az élni akarás villan fel, de engem nem akar az élők sorában látni. Haragot és undort érzek iránta, megvetést. De a függöny nem véd meg."

~Folytatás~

-Legalább azt mondja el miért teszi ezt.-próbáltam most már oldalra felé lépkedni.
-Az nem volt a pakliban, hogy itt is kell maradnom. Átvertek és én ezt nem szeretem.-döntötte oldalra a fejét elégedetlenül, majd megint lépett előre egyet.
-Ki?-próbáltam húzni az időt. Egy pillanat múlva berontott a szobába Cat, egy seprűvel és a férfi összerogyott.
-Te megbolondultál? Ilyenkor segítségért kellene ordibálnod.-sétált az ablak mellé és kinyitotta. Kicsit sem tetszett ez nekem. Figyeltem ahogy beáramlik a friss levegő, majd egy pillanat múlva kilöki a férfit. Teste csak úgy lebeg, de mielőtt leesne elkapom a tekintetem.
-És meghalt?-próbáltam tudakozódni, de arrébb lökött, mert be akarta zárni az ajtót.
-Passz. Figyelj. Ez egy gyilkos. Viszont míg nem tudjuk meghalt-e ne beszéljünk erről a többieknek, csak fölöslegesen felcsigáznánk őket. Elkezdenének utalgatni, hogy biztos meghalt és kimennének. Viszont ha nem halt meg őket öli meg, úgyhogy tartsd a szád. Nem akarlak ijesztgetni, de még mindig ezen a szigeten vagyunk, senki nem véd meg minket. Főleg nem ők. Elkényeztetett sztárok. Vigyázz magadra és mindig kérj meg valakit hogy menjen veled jó?-állt elém határozottan.
-Rendben.-bólogattam halványan, majd lassan lépkedve lementünk vissza a nappaliba.
-Na lenyelted már azt a falatot?-szólt oda nekem rögtön Louis a konyhában.
-Le.-feleltem magam elé bámulva és majdnem félreültem a székem mellé.
-Hékás.-tolt arrébb Liam.
-Bocs.-végre leültem, de akaratom ellenére is csak a sószóróval játszadoztam.
-És miért mentél fel?-felkaptam a fejem Niall kérdésére, Harry erősen a lábamba rúgott.
-Na! Csak untam már a fejeteket.-förmedtem Harryre és visszarúgtam az ő lábába.
-Bassza meg! Normális vagy?!-állt fel mellőlem és úgy nézett, majdnem elfolytam.
-Harry fejezd már be, a hülye is látja, hogy te kezdted.-szólalt fel előttem Liam. Egy pillanatra ránéztem, de mielőtt bármit mondhattam volna csak megrázta a fejét. Látszik rajta, hogy ő a legbölcsebb. Én már mindenki nyakát kitekertem volna a helyében. Na jó. Talán csak túlteng bennem a gyűlölet. Nehogy már Harry mondja meg mit csináljak és mit nem. Na még azt kellene.
-De egyszer ki kellesz mennünk.-Cat kijelentésére megint felnéztem.
-Micsoda?-kérdeztem rá ismét, hisz nekem az előbb azt mondta, hogy..
-Nem maradhatunk itt örökké. Vagyis lehet hogy itt maradunk, de talán ha csoportokba szerveződnénk vagy párokba, akkor feltérképezhetnénk a szigetet. Kaja sem lesz örökké, kivétel ha átállunk a kannibalizmusra, ami kizárt dolog.-tette hozzá, de én még mindig elsápadtan meredtem rá. Hisz az előbb nekem azt mondta, hogy nem tanácsos és kifejezetten kérte ezt tőlem. Te jó ég! Most dobott ki egy embert az emeletről! De nem mertem a többiek előtt beszélni erről.
-Rossz ötlet ezt te is tudod.-néztem Catre, de csak összefont karokkal várt a többiekre.
-Catnek adok igazat. Miért ne mennénk ki?-förmedt rám Harry.
-Attól, hogy ellenem vagy még ne vagánykodj, főleg ne az életed árán.-rá sem mertem nézni. Most csak nekem volt igazam, de Cat.. mi ez a viselkedése?
-Inkább te ne vagánykodj Emily. Ki kell mennünk. Azóta már biztos meghalt az a kapitány vagy mi.-ez már tényleg sok volt. Fel kellett mennem az emeletre, de ezek után már nem akartam, nem mertem. Fájt a fejem is már ettől.
-Hát, kár. De igaza van. Ki kell mennünk.-nézett rám Louis.
-Tessék? Cat beszélhetnénk?-álltam fel és húzni kezdtem a lányt a nappali felé.
-Mi az?-suttogott.
-Most dobtad ki. Szó szerint. Menjünk fel és nézzük meg. Kérlek. Én így nem megyek ki most.-biccentettem a lépcső felé.
-Na jó.-indult el sietősen afelé a szoba felé, amilyen gyorsan csak tudtam követtem, majd kinyitotta az ablakot és láss csodát. Még mindig ott volt a férfi. A hasára esett és körülötte vértócsa.
-Oké. Hiszek neked, de muszáj ennek az ablak alatt lennie?-zártam vissza az ablakot.
-Miért, te lemész és elásod? Vagy bedobod a tengerbe, mint Zaynt?-akadozott a hangja, majd könnyek törtek elő.
-Bocsánat. Nem akartam. Bocs. Nyugi.-öleltem magamhoz.
-Tudom, hogy csak jót akarsz és már vége. Nincs velünk. Felfogtam.-szipogott, majd megtörölte a szemét és mentünk is lefelé.
-Na? Megtárgyaltátok már? Úgy néztek mint aki szellemet látott.-szúrt keresztül a szemével Harry, de a kijelentésére szükségem volt egy pohár vízre. Hisz elvégre azt láttunk.
-Igen. Mehetünk. Én megyek Emilyvel, ti meg ahogy szeretnétek.-én pont le akartam ülni, de itt még én is "beájultam". végül leültem.
-Mi? Két lány egyedül? Megyek veletek.-szólalt fel Niall.
-A-a. Velünk jössz te hülye gyerek. Ne lovagiaskodj, tudnak magukra vigyázni.-adott Harry egy barackot Niall fejére.
-Hagyjál már.-lökte el magától az illetőt, majd rám és Catre nézett.
-Mi van?-húzta fel a szemöldökét Louis, aztán Niallre majd rám nézett.
-Mi mi van? A lányokkal megyek.-jelentette ki, hogy beleremegett a ház.
-Nem. Nem mész velük. Ártott a napocska.-nézett rám Harry.
-Bazdmeg, ne bámulj már rám!!-csattantam fel, vagyis Harryre.
-Jól van. Nyugi. Mehet veletek Louis. Téma lezárva.-állt fel.
-Nem. Velünk senki sem jön. Sen-ki. Gyere Emily.-nyújtotta felé barátnőm a kezét.
-Vagy vele vagy velünk. Akkor ezek szerint így állunk.-állt fel Niall és ő meg a másik oldalról nyújtotta a kezét.

~Álom emlékeztető~

(..) ..Ha rájuk néztem semmilyen érzelmet nem láttam. (..)
-Szeretlek. Ne hagyj el.-állt mellém Niall majd megfogta a kezem és segített felállni.
-Mit lovagiaskodsz?-förmedt rá Cat.
-Szeretlek. Ne törődj vele. Őrült.-fordult ismét felém Niall.
-De hát.. ő a barátnőm. Ismerem. Nem őrült.-csúszott ki a kezem Niall szorításából.
-Látod? A barátnője vagyok.-nyújtotta felém Cat a kezét, és odamentem hozzá.

~Folytatás~

Eszembe jutott az álmom, amit akkor éltem át, amikor megsérültem. Megint ugyanaz az érzés.
-Na légyszíves.-dőlt az asztalnak háttal Niall.
-Mit lovagiaskodsz?-förmedt rá Cat, mire lesápadtam.
-Mit mondtál?-fordultam hátra Cathez. Ugyanezt mondta az álmomban is.
-Ne törődj vele.-hát nem hittem volna hogy tudok tovább sápadni, de szó szerint azokat mondták amiket az álmomban.
-Te jó ég.-álltam fel egyet sóhajtva és megint belenyilalt a fájdalom a fejembe.
-Jól vagy?-állt fel Louis és a kezét a homlokomra tette, hogy megnézze lázas vagyok-e.
-Jól.-vártam a megállapítását.
-Oké. Nem vagy lázas. Fáj valahol?-kezdte el az orvos szerepét.
-De százas sem.-szólt bele Harry, majd vagányan elmosolyodott.
-Na jó. Nem érdekel. Menjünk.-sétáltam Cat hátához, majd lassan tolni kezdtem.
-Na látod?. A barátnője vagyok.-erre a kijelentésre ledöbbentem és már felhagytam a tologatásával. Persze ez nem normális, hogy épp azokat mondják amit én megálmodtam igaz? Mert ha az lenne valószínűleg, nem gondolkodnék ezen.
-Na mi van? Eltört a mécses?-szólt be ismét Harry rekedtes hangján.
-Dehogy. Örülök hogy végre nem kellesz a buta szövegedet hallgatni.-néztem hátra szúrós szemmel.
-Mi van? Ugye nem akarsz ott kint aludni este? Azt se tudjuk mi van ott kint.-akadt ki Niall.
-Igaza van, de Niall, már kimehetnénk végre.-állt fel Louis az asztaltól, de már én sem voltam biztos ebben az egészben.