9~A Harmadik

~Emily szemszöge~

~Emlékeztető~

"-Már kimehetnénk végre.-állt fel Louis az asztaltól, de már én sem voltam biztos ebben az egészben."

~Folytatás~

-Jössz akkor?-zökkentett ki gondolataimból Cat, de válaszra nem volt szükség kikerültem a barátnőmet és kimentem az ajtón. Megvártam míg ő is kijön és bezárja maga után. 
-Merre?-néztem körbe.
-Mondjuk jobbra.-mutatott az említett hely felé, majd elindultunk.
-És arra lesz valami?-érdeklődtem, mert nem tudtam barátnőm merre járhatott eddig.
-Nem tudom, de szerintem siessünk, mert ha Niallen múlik visszaráncigál téged a házba. Sőt muszáj nekünk visszamennünk?
-Nem.-vágtam rá egyből.
-Na ez a beszéd. Nem függünk tőlük, függetlenek vagyunk, nem szorulunk a segítségükre ugye?-nézett rám.
-Igen. Teljesen igazad van.-mosolyodtam el. -A túránk-, ha lehet így nevezni- eléggé csendesen telt. Arra vártam hogy ő szólaljon meg, ő meg gondolom rám. Nem volt témánk. Egy ilyen elhagyatott szigeten kinek lenne bármilyen témája is? Ugyan már. Viszont eddig Cat minden helyzetben fel tudta találni magát, nem értettem ő miért retteg ennyire ettől az egésztől. Borzalom ami velünk történik, de eddig jóformán csak a fiúkkal beszéltem. Lassan haladtunk, de mégis távolra. Már nem tudtam hol vagyunk, mégis úgy tűnt Cat tudja. De ez ugye lehetetlen.
-Figyelj, nem lenne jobb visszafordulni? Már tudjuk hogy erre nincs semmi.-álltam meg, kezeimet a térdeimre tettem és kicsit lehajoltam pihenni.
-Nem. Még egy kicsit menjünk. Hidd el nem lesz semmi gond. Biztosan a másik irányba indultak a fiúk, addig jó míg nem látjuk őket.
-Te miért vagy ilyen ellenszenves velük?-vetettem oda neki a kérdést.
-Nem vagyok az. Ne merészelj ilyet állítani. Aki ellenszenves velük az te vagy. Egyedül te. Te nem vagy képes elfogadni a többieket és megérteni Harry fájdalmát. Ahelyett hogy veszekszel vele segíthetnél neki feldolgozni azt a szörnyűséget ami Deborával történt. Szerették egymást tudod? Úgy mint én Zaynt!! Tudod? És te csak arra méltatsz, hogy egyszer megöleltél és ennyi? Ennyire együttérző vagy vagy csak nem akarsz lejjebb szedni az ego-dból?! Hm?!-csattant fel, mire elszorult a torkom. Fájt ahogy beszélt, minden egyes szava egy üvegszilánk a mellkasomban. Várta mit válaszolok, de én csak tátott szájjal figyeltem hol őt, hol a földet. Végül lenyeltem a fájdalmat.
-Te ezt hiszed. Most még. De Harry kezdte.
-Nem érdekel hogy ki kezdte!!!-csattant ismét föl, mire hátrahőköltem.
-Nem is ezért mondtam. Nekem is hiányzik Zayn, pedig.. pedig nem is ismertem, de te ne tégy úgy mintha jobban ismerted volna, ne játszd el hogy a barátnője vagy, mert nem. Ez csak illuzió, ne csapd be magad.-vettem suttogásra a hangerőt.
-Nem hittem volna rólad hogy ilyen vagy. Undorodom tőled. Hát ennyire nem hat meg?-mintha citromot ettem volna ismét összeszorult a torkom és a földet néztem. Ez a sziget tényleg ennyire megváltoztat majd minket?
-Cat én igazábó.. Cat?-fordultam hátra, mert nem láttam. Kiáltoztam a nevét de semmi. Dühös lettem rá. Miket mond ő nekem?! Idegesen indultam meg a ház irányába, ami egy fél órára lehetett a helyzetemtől. Gondoltam visszament már zokogni vagy ilyesmi, így nem is nagyon érdekelt, csak az hogy visszajussak. Már délután 3-4 óra körül érhettem vissza, mivelhogy elég sokat sétáltunk. Sajgott a lábam, úgy éreztem ha visszaérek kutya világ lesz nekem. Ráadásul a gyomrom is korgott elég erősen. Tíz méterre a háztól pillantottam meg Niallt az ajtónak támaszkodva, úgy tűnt mintha nem akarna beengedni senkit és semmit. Lépteimre felém fordult és halvány mosoly jelent meg az arcán, viszont ez hamar elmúlt.
-Végre. Már azt hittem elvesztél.-támaszkodott a másik lábára, miközben a válaszomat várta.
-Végre? Nem mentél el a többiekkel?-lepődtem meg, hisz még ők mondták hogy: "Egyedül így nem tanácsos, úgy nem tanácsos".
-Nem. Vagyis Louis bent van.-támaszkodott el az ajtóról, majd kinyitotta és intett hogy menjek be.
-És Harry meg Liam?-álltam meg a kanapé mellett, ahol Louis olvasgatott.
-Leléptek. Kicsit összekaptunk.-ült le Niall Louis mellé, aki csak sziszegett egyet, hogy ellapozódott a huzattól az egyik oldal.
-De én is kérdezhetnék Catről. Őt hol hagytad?-Louis felnézett a szemüvege (?) mögül és várt.
-Azt hittem visszajött.-pillantottam a lépcső felé.
-Te egyedül hagytad?!-csapta össze Louis a könyvét miután gyorsan beletett egy könyvjelzőt.
-Nem. Vagyis de.. de fordítva történt. Ő hagyott ott engem és miután már fogalmam sem volt hova ment visszajöttem. Azt hittem itt lesz.-sütöttem le a szemem.
-És hol láttad utoljára?-Niall.
-Nem tudom. Reggel 10-kor indultunk el és most olyan délután négy lehet. Több mint 3 órára lehettünk innen.-állapítottam meg a tényt, amit így kimondva már nem találtam épp jó dolognak.
-Francba. Mondott valamit?-vette vissza Louis a könyvét és nézegette a borítóját.
-Nem. Mi is összevesztünk. Aa fejemhez vágott egy-két dolgot, én egy pillanatra nem figyeltem és eltűnt. Kerestem egy ideig, de.. azt hittem visszajött.-ültem le a két fiú közé.
-Majd visszajön. Ki ment elől?-mosolyodott el Louis.
-Ő, de miért mosolyogsz?
-Inkább neked kellett volna eltévedned, hogy őt követted. Ő úgyis visszatalál ha megjegyezte merre mentetek.-nyitotta ki vissza a könyvét.
-Biztos. Megyek enni.-álltam fel, majd rátámadtam a hűtőre. Igazából amikor ideértünk tele volt a hűtő kajával, de ennek már csak kb. a fele volt ott. De nem érdekelt. Nem akarok éhen halni, ha rajtam múlik haljanak a fiúk éhen. Tudom, azért ez gáz, hogy ilyet mondok, de mindenki magát védi.
-És pontosan min kaptatok össze?-tette le a könyvet Louis, amint leültem mellé a kanapéra.
-Hát, azon, hogy vigasztalni kellene Harryt. Én nem akartam, aztán feljött Zayn, és én "hülye" lettem. Ő lelépett és ennyi. Honnan szedted azt a könyvet?-vettem ki a kezéből.
-Fentről. Gyere, keresünk neked is egyet.-állított fel. Ellenkezni akartam, de inkább Louis, mint hogy Niallel maradjak.
-De hideg van.-állapítottam meg egy tényt.
-Nem a trópusokon vagyunk, de ez a ház eléggé meleg. Ki hagyta nyitva az ablakot?-amint beértünk, felsejlettek bennem a történtek. A gyilkos, én, az ablak, Cat.
-Bezárnád a másikat is? Kicsit fúj a szél.-csukta be Louis a szekrény mellettit, majd ahhoz az ablakhoz sétáltam, amin az incidens történt. Számítottam rá, hogy ott lesz a holttest, így nem akartam kinézni, de a kíváncsiságom legyőzött. Lassan elfordítottam az ablak kilincsét, majd egyre lejjebb néztem. De rögtön kirázott a hideg és hátrálni kezdtem az ablaktól. Nem volt ott. Nem volt ott a holttest.
-Louis. Menjünk le.-vánszorogtam el az ajtóig és a kilincsre helyeztem a kezem.
-Olyan vagy mintha szellemet láttál volna.-jegyezte meg viccesen Louis, de hamar lefagyott a mosolya.
-Nem halt meg.-ráztam meg már sírva a fejem.
-Ki. Ő? Honnan..-dadogott suttogva.
-Egyik nap itt volt, ebben a szobában, és majdnem megölt, aztán jött Cat, és ki.. kiesett az ablakon. Ott volt, és meghalt, és.. most nincs ott.
-De hát a többiek kint vannak.-ekkor döbbentünk rá, hogy igazunk van. Ráadásul Niallt egyedül hagytuk. Gyorsan, lábainkat szaporán szedve, a tudattal hogy a szőke srác mindegyik pillanatban veszélybe lehet gondolattal futottunk le. De nem volt a kanapén.
-Louis.-néztem fel a fiúra könnyes szemmel, majd vissza a kanapéra.
-Ne. Ez csak.. Biztos elment valamerre.-ült le Louis a kanapéra.
-És ha?..-kérdésemet nem tudtam befejezni. Már biztosak voltunk abban, hogy ismét egy csodálatos embert veszítettünk el.

8~Különös

~Emily szemszöge~

~Emlékeztető~

"Közelít felém, szemében az élni akarás villan fel, de engem nem akar az élők sorában látni. Haragot és undort érzek iránta, megvetést. De a függöny nem véd meg."

~Folytatás~

-Legalább azt mondja el miért teszi ezt.-próbáltam most már oldalra felé lépkedni.
-Az nem volt a pakliban, hogy itt is kell maradnom. Átvertek és én ezt nem szeretem.-döntötte oldalra a fejét elégedetlenül, majd megint lépett előre egyet.
-Ki?-próbáltam húzni az időt. Egy pillanat múlva berontott a szobába Cat, egy seprűvel és a férfi összerogyott.
-Te megbolondultál? Ilyenkor segítségért kellene ordibálnod.-sétált az ablak mellé és kinyitotta. Kicsit sem tetszett ez nekem. Figyeltem ahogy beáramlik a friss levegő, majd egy pillanat múlva kilöki a férfit. Teste csak úgy lebeg, de mielőtt leesne elkapom a tekintetem.
-És meghalt?-próbáltam tudakozódni, de arrébb lökött, mert be akarta zárni az ajtót.
-Passz. Figyelj. Ez egy gyilkos. Viszont míg nem tudjuk meghalt-e ne beszéljünk erről a többieknek, csak fölöslegesen felcsigáznánk őket. Elkezdenének utalgatni, hogy biztos meghalt és kimennének. Viszont ha nem halt meg őket öli meg, úgyhogy tartsd a szád. Nem akarlak ijesztgetni, de még mindig ezen a szigeten vagyunk, senki nem véd meg minket. Főleg nem ők. Elkényeztetett sztárok. Vigyázz magadra és mindig kérj meg valakit hogy menjen veled jó?-állt elém határozottan.
-Rendben.-bólogattam halványan, majd lassan lépkedve lementünk vissza a nappaliba.
-Na lenyelted már azt a falatot?-szólt oda nekem rögtön Louis a konyhában.
-Le.-feleltem magam elé bámulva és majdnem félreültem a székem mellé.
-Hékás.-tolt arrébb Liam.
-Bocs.-végre leültem, de akaratom ellenére is csak a sószóróval játszadoztam.
-És miért mentél fel?-felkaptam a fejem Niall kérdésére, Harry erősen a lábamba rúgott.
-Na! Csak untam már a fejeteket.-förmedtem Harryre és visszarúgtam az ő lábába.
-Bassza meg! Normális vagy?!-állt fel mellőlem és úgy nézett, majdnem elfolytam.
-Harry fejezd már be, a hülye is látja, hogy te kezdted.-szólalt fel előttem Liam. Egy pillanatra ránéztem, de mielőtt bármit mondhattam volna csak megrázta a fejét. Látszik rajta, hogy ő a legbölcsebb. Én már mindenki nyakát kitekertem volna a helyében. Na jó. Talán csak túlteng bennem a gyűlölet. Nehogy már Harry mondja meg mit csináljak és mit nem. Na még azt kellene.
-De egyszer ki kellesz mennünk.-Cat kijelentésére megint felnéztem.
-Micsoda?-kérdeztem rá ismét, hisz nekem az előbb azt mondta, hogy..
-Nem maradhatunk itt örökké. Vagyis lehet hogy itt maradunk, de talán ha csoportokba szerveződnénk vagy párokba, akkor feltérképezhetnénk a szigetet. Kaja sem lesz örökké, kivétel ha átállunk a kannibalizmusra, ami kizárt dolog.-tette hozzá, de én még mindig elsápadtan meredtem rá. Hisz az előbb nekem azt mondta, hogy nem tanácsos és kifejezetten kérte ezt tőlem. Te jó ég! Most dobott ki egy embert az emeletről! De nem mertem a többiek előtt beszélni erről.
-Rossz ötlet ezt te is tudod.-néztem Catre, de csak összefont karokkal várt a többiekre.
-Catnek adok igazat. Miért ne mennénk ki?-förmedt rám Harry.
-Attól, hogy ellenem vagy még ne vagánykodj, főleg ne az életed árán.-rá sem mertem nézni. Most csak nekem volt igazam, de Cat.. mi ez a viselkedése?
-Inkább te ne vagánykodj Emily. Ki kell mennünk. Azóta már biztos meghalt az a kapitány vagy mi.-ez már tényleg sok volt. Fel kellett mennem az emeletre, de ezek után már nem akartam, nem mertem. Fájt a fejem is már ettől.
-Hát, kár. De igaza van. Ki kell mennünk.-nézett rám Louis.
-Tessék? Cat beszélhetnénk?-álltam fel és húzni kezdtem a lányt a nappali felé.
-Mi az?-suttogott.
-Most dobtad ki. Szó szerint. Menjünk fel és nézzük meg. Kérlek. Én így nem megyek ki most.-biccentettem a lépcső felé.
-Na jó.-indult el sietősen afelé a szoba felé, amilyen gyorsan csak tudtam követtem, majd kinyitotta az ablakot és láss csodát. Még mindig ott volt a férfi. A hasára esett és körülötte vértócsa.
-Oké. Hiszek neked, de muszáj ennek az ablak alatt lennie?-zártam vissza az ablakot.
-Miért, te lemész és elásod? Vagy bedobod a tengerbe, mint Zaynt?-akadozott a hangja, majd könnyek törtek elő.
-Bocsánat. Nem akartam. Bocs. Nyugi.-öleltem magamhoz.
-Tudom, hogy csak jót akarsz és már vége. Nincs velünk. Felfogtam.-szipogott, majd megtörölte a szemét és mentünk is lefelé.
-Na? Megtárgyaltátok már? Úgy néztek mint aki szellemet látott.-szúrt keresztül a szemével Harry, de a kijelentésére szükségem volt egy pohár vízre. Hisz elvégre azt láttunk.
-Igen. Mehetünk. Én megyek Emilyvel, ti meg ahogy szeretnétek.-én pont le akartam ülni, de itt még én is "beájultam". végül leültem.
-Mi? Két lány egyedül? Megyek veletek.-szólalt fel Niall.
-A-a. Velünk jössz te hülye gyerek. Ne lovagiaskodj, tudnak magukra vigyázni.-adott Harry egy barackot Niall fejére.
-Hagyjál már.-lökte el magától az illetőt, majd rám és Catre nézett.
-Mi van?-húzta fel a szemöldökét Louis, aztán Niallre majd rám nézett.
-Mi mi van? A lányokkal megyek.-jelentette ki, hogy beleremegett a ház.
-Nem. Nem mész velük. Ártott a napocska.-nézett rám Harry.
-Bazdmeg, ne bámulj már rám!!-csattantam fel, vagyis Harryre.
-Jól van. Nyugi. Mehet veletek Louis. Téma lezárva.-állt fel.
-Nem. Velünk senki sem jön. Sen-ki. Gyere Emily.-nyújtotta felé barátnőm a kezét.
-Vagy vele vagy velünk. Akkor ezek szerint így állunk.-állt fel Niall és ő meg a másik oldalról nyújtotta a kezét.

~Álom emlékeztető~

(..) ..Ha rájuk néztem semmilyen érzelmet nem láttam. (..)
-Szeretlek. Ne hagyj el.-állt mellém Niall majd megfogta a kezem és segített felállni.
-Mit lovagiaskodsz?-förmedt rá Cat.
-Szeretlek. Ne törődj vele. Őrült.-fordult ismét felém Niall.
-De hát.. ő a barátnőm. Ismerem. Nem őrült.-csúszott ki a kezem Niall szorításából.
-Látod? A barátnője vagyok.-nyújtotta felém Cat a kezét, és odamentem hozzá.

~Folytatás~

Eszembe jutott az álmom, amit akkor éltem át, amikor megsérültem. Megint ugyanaz az érzés.
-Na légyszíves.-dőlt az asztalnak háttal Niall.
-Mit lovagiaskodsz?-förmedt rá Cat, mire lesápadtam.
-Mit mondtál?-fordultam hátra Cathez. Ugyanezt mondta az álmomban is.
-Ne törődj vele.-hát nem hittem volna hogy tudok tovább sápadni, de szó szerint azokat mondták amiket az álmomban.
-Te jó ég.-álltam fel egyet sóhajtva és megint belenyilalt a fájdalom a fejembe.
-Jól vagy?-állt fel Louis és a kezét a homlokomra tette, hogy megnézze lázas vagyok-e.
-Jól.-vártam a megállapítását.
-Oké. Nem vagy lázas. Fáj valahol?-kezdte el az orvos szerepét.
-De százas sem.-szólt bele Harry, majd vagányan elmosolyodott.
-Na jó. Nem érdekel. Menjünk.-sétáltam Cat hátához, majd lassan tolni kezdtem.
-Na látod?. A barátnője vagyok.-erre a kijelentésre ledöbbentem és már felhagytam a tologatásával. Persze ez nem normális, hogy épp azokat mondják amit én megálmodtam igaz? Mert ha az lenne valószínűleg, nem gondolkodnék ezen.
-Na mi van? Eltört a mécses?-szólt be ismét Harry rekedtes hangján.
-Dehogy. Örülök hogy végre nem kellesz a buta szövegedet hallgatni.-néztem hátra szúrós szemmel.
-Mi van? Ugye nem akarsz ott kint aludni este? Azt se tudjuk mi van ott kint.-akadt ki Niall.
-Igaza van, de Niall, már kimehetnénk végre.-állt fel Louis az asztaltól, de már én sem voltam biztos ebben az egészben.