~Emily szemszöge~
~Emlékeztető~
..."akaratom ellenére is becsuktam a szemem.."
~Folytatás~
Ismét úgy keltem, hogy Niall a homlokomat fogta. De már sötét volt. Csak a beszűrődő holdfény sugarainak köszönhetően láttam. Végigaludtam volna a napot?
-Niall..-vettem le a kezét a homlokomról. Ő pedig figyelt.-Mi van velem? Tegnap még tökéletesen voltam.-felállt és valamit magyarázott. De valami más kötötte le a figyelmemet. Mégpedig az, hogy ebből nem hallottam semmit. Megijedtem. Láttam hogy mozog a szája, de nem értettem semmit. Pár szót sikerül elcsípnem, mint például "elájultál", "már jobban vagy", "aludtál", de a többit nem. Észrevehette hogy valami gond van, így leült mellém, és megint mondott valamit. Körbenéztem a szobában hátha találok valamit. Lassan fel is álltam, mert találtam egy tollat. Levettem egy könyvet a polcról és az utolsó oldalra ezt írtam: Nem hallok semmit. Nagyot sóhajtva ültem vissza Niall mellé és odanyújtottam a könyvet. Többször is elolvashatta, mert nem válaszolt rögtön. Szerintem ő is megijedt. Talán még jobban mint én. Megint mondott valamit, de csak megvontam a vállam. Visszaadta a könyvet. Ő is írt bele: De mitől? Amint ezt elolvastam, gondolkodni kezdtem. De semmi nem rémlett. Ránéztem a szőkeségre. Megint mondott valamit. Sírva fakadtam. Visszafeküdtem és őt átölelve szunnyadtam ismét álomba.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~KÉSŐBB~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Amikor felébredtem Niall nem volt sehol. Már felkelőben volt a nap, így kimásztam az ágyból. Köhögtem egyet hátha meghallom, de még mindig semmi. Fogalmam sem volt miért történik ez. Féltem mi lesz ha lemegyek, de muszáj volt. Kiabálni nem akartam neki. Először a szemben lévő fürdőbe lopództam be, de nem volt ott. A tükörbe néztem. Kezeimmel megpróbáltam tűrhető frizurát varázsolni, már a körülményekhez képest. Megmostam az arcom és elfordultam a tükörképem elől. Igazság szerint megpróbálhatnék minden egyes percben beszélni, de semmi értelme nem lenne. Halkan kinyitottam a fürdőszoba ajtaját, visszazártam, majd lábujjhegyen indultam lefelé a lépcsőn. Még a lélegzetemet is visszafojtottam, nehogy valaki olyasvalakivel találkozzak lent, akivel később megbánnám. Vagy talán már nem is lenne időm megbánni. De nem. Nem a kapitány volt. Csak Niall és..
-Louis?-bámultam megrökönyödve a fiút, aki éppen a kanapé előtt feküdt, fejét a kanapénak döntötte, többi testrésze a földön és maga elé bámult. Neve hallatára felnézett rám, de nem mozdult. Niallre néztem, aki a kanapén ült és valamit mondott Louisnak, aki rám nézett és mondott valamit, de megint csak a szemöldökömet húzogattam. Csodálkozva pislogott fel rám, majd beletörődve a helyzetembe visszabámult maga elé. Azt hittem csak szomorúak a többiek eltűnése miatt, de nem így volt. Amikor Niall megtörölte a szemét, már sejtettem hogy valakit ismét elért a végzet. Vagy talán valami más.
-Niall, történt valami?-szöktek könnyek a szemembe. Nem felelt semmit. Ugyan miért felelne? Mormoghatott valamit megint, aztán egy laza mozdulattal leintett, olyan "Kit érdekel mi történt?!" stílusban.
-Oké. Tudom, hogy úgysem értek semmit, de legalább bólogass vagy valami..-húztam ki magam, de csak megint leintett. Tőle elvártam volna egy gyors leírást, vagy ha eltátog egy nevet, tudnám mi folyik itt, de ebben a pillanatban úgy nézett rám, mint egy élőholtra. Erre pedig nincs szükségem.
-Cat?-néztem rá érdeklődve. Nem válaszolt.-Akkor Liam? Harry? Válaszolj már!!-kiabáltam vele, de csak nagy szemeket meresztett Louissal együtt.
-Jó akkor nem is érdekelsz!!-ordítottam kikelve magamból és becsaptam magam után az ajtót. Egyenest a tenger felé vettem az irányt és azon gondolkodtam, hogy milyen furcsa úgy beszélni, hogy nem hallom mit mondok. Ezzel elvoltam egy darabig. Leültem a tenger mellé a homokba és csak bámultam magam elé. Elég sokáig ülhettem így. Már csiripeltek a kismadarak és én még mindig tehetetlen voltam. Niall nem jött utánam. Senki nem jött utánam. A nap égette a bőröm, pár delfin alakját láttam feljönni a hullámok alól. Ők szabadok. Én bezárva élek egy szigeten. Egyre csak romlik minden. Furcsa dolgok történnek és nem hiszem, hogy ezt el kellene viselnem. Bárcsak itt lenne Niall és megnyugtatna. Szükségem van rá. Az lenne a legrosszabb ha őt veszíteném el. Talán ha vele vagyok akkor.. Felálltam és visszaindultam egyedül a házhoz. Ropogott a lábam alatt az avar. Múlt éjjel esett az eső, így tisztán látszódott a lábnyomom. Mert ugye a hülye magassarkú miatt mezítláb járkáltam sajnos. Sikeresen bele is léptem egy-két tüskébe, de csak arra gondoltam, hogy Niallel akarok lenni. Szükségem van rá és neki is rám. Együtt kell lennünk. Ő megvédhet. Hisz bízunk egymásban. Félúton járhattam, amikor öt ismerős szempár nézett velem farkasszemet. Én vesztettem a kitörő könnyeim miatt. Harry állt Niall előtt, először ő akart megölelni, de kikerültem őt és Niall nyakába borultam zokogva.