UI.: Gondolom nem értitek még a fejlécet. Nos balra az ott Emily. Középen egyértelmű. :D Jobbra a másik lány, Catherine. És egy második utóirat: XD Ebben a részben még nem lesz annyi horror. Vagyis majd a következőben. Itt inkább a szereplőket ismeritek meg.
~Emily szemszöge~
-Gyere be!-hallottam barátnőm hangját. Lenyomtam a kilincset és beléptem.
-Mi jót csinálsz, ha már magamat kell beengednem?-mosolyogtam egy ölelés kíséretében.
-Próbáltam sütit sütni, de amint látod nem nagyon jött össze.
-Mindegy is. Beszéltem a főnökkel és azt mondta nekünk is kell mennünk.-baktattam át a nappaliba és leültem az egyik kanapéra.
-Az jóóóóó.-kezdett ujjongani barátnőm.
-Nekem nem. Tudod jól, hogy én utálok hajókázni.-sértődtem meg.
-Ajj.-ült le elém, mintha az anyám lenne. -Gondolj másra. Mondjuk a pasikra és a kiszolgálásra.
-Te könnyen beszélsz. Amúgy is. Minek nekik oda menni?
-Minek, minek. Kell nekik a klip. Nem mondhatják, hogy majd akkor, ha te is benne leszel. Amúgy sem ismernek téged annyira és te nekik egy senki vagy.
-Ó, mert most nagyon biztató vagy. Amúgy téged sem ismernek.
-Ez igaz. De akkor sem mondhatsz nemet. Csak elmegyünk, jól érezzük magunkat és minden pompás lesz.
-Gondolod? Amúgy hányan megyünk?-kérdeztem már unottan. Nem volt kedvem veszekedni.
-Te, én, a banda, a menedzser, meg a stáb.
-Fúú.-vettem egy nagy levegőt, majd kifújtam.- És te komolyan azt gondolod, hogy lesz így valami esélyed?
-Naná.
-Ne légy ilyen magabiztos.-feleltem flegmán.
-Az az én dolgom, de ne flegmázz, mert még az egekbe szökik a vérnyomásom. Ma még jó napom volt.
-Mesélj. Gondolom megkérte a kezed és megvolt az első randitok. Ugye?-próbáltam viccesnek látszani, de tudtam ez kicsit sem tetszett neki.
-Vicces vagy.-vált a magabiztos lányból egy mogorva személlyé.
-Oké. Én még épp ésszel gondolkodom bocs.-forgattam meg a szemem.
-Most meg mi bajod van?-akadt ki.
-Nekem? Hát szerintem neked van valami bajod. Attól hogy párszor lefotóztad őket és te vagy a stylist-juk, attól még nem lesz semmi. Érted? Semmi.
-Az egy dolog. De te legalább látod őket minden nap. Elvégre te fodrász vagy.
-Komolyan megőrültél. Engem nem érdekel, hogy mit csinálnak és semmi közöm nincs hozzájuk. Az a munkahelyem és nem várok el többet.
-Komolyan mondod? Ne mond azt, hogy egyik fiúra sem tekintesz kicsit másképp!-emelte fel a hangját.
-Nem. Képzeld nem tekintek egyikre sem másképp. Azt sem értem miért veszekszünk ezen.
-Én sem értem. Csak, rossz ez nekem.-vallotta be az igazat.-Mióta ott dolgozom, csak egyszer tudtam Zaynnel beszélni és az is az volt, hogy megkérdeztem, hogy van. Mosolyogva mondott egy: "köszönöm, jól vagyok"-ot és ennyi.
-Nem akarlak lehangolni, de nem hinném, hogy valaha lesz több is.-húztam el a szám.
-Hát. Ez van.
-Biztos hogy nem haragszol? Csak hát ez az igazság. Gondolom nem tőlem szeretted volna hallani, de valakinek ki kell zökkentenie téged ebből az álmodozásból. Érted?
-Persze.-szomorodott el.
-Mindegy. Ma is itt alszom. Vagyis úgy terveztem. Anyáék elmentek megint egy üzleti útra. Úgyhogy leshetem mikor jönnek. Gondolom egy hívást sem, egy sms-t sem kapok. De már bepakoltam a holnapra. Szóval.-mutattam az emeletre.-Jó éjt.-öleltem meg és lassan felsétáltam. Utálom, ha így kell elaludnom, hogy rossz a hangulat és azt hiszem haragszik is rám. Nem szoktunk veszekedni, kivétel ezen a héten. Holnap hétfő és a híres, neves kis bandácskával megyünk forgatni. Más lány ezért ölni tudna, de én épp elég híres személlyel találkoztam már a szüleim jóvoltából, ezért jogom van feltételezni, hogy ők is álcát használnak. A fotósok és rajongók előtt szívtipró és kedves fiúk. De máshol másmilyenek. Személy szerint mindegyikük fodrásza vagyok és ez néha megterhelő. Ők nem tudják milyen úgy dolgozni, hogy röhögcsélnek meg minden én meg csinálhatok amit akarok. Észre sem vesznek. Nekik az ilyen emberek olyan "robot" féleségek. Azt hiszik nincsenek érzéseink. Azt hiszik ők felsőbb rangúak. Ami talán igaz is, mert nem használtam ki a szüleim kapcsolatait. De én ezzel szerettem volna foglalkozni és ezt is fogom művelni életem végéig. Azt hiszem ki lehet jelenteni: Utálom a One Direction-t. Nem kellett kipakolnom, mert egy héttel ezelőtt szinte a fél szekrényemet itt hagytam. Gyorsan letudtam az esti műveleteket és bebújtam az ágyba. Volt egy olyan érzésem, hogy nekem nem lesz ínyemre a következő nap. Egy szigetre hajókázunk, mert egy tengerparti jelenetet kell felvenniük. Persze nem értettem miért, hisz milliónyi tengerpart van és pénzük is elég ahhoz, hogy kibéreljenek egy szakaszt. De nekik nem jó, mert nekik olyan hely kell, ahol a rajongók nem látják őket. Őrület. Sokáig gondolkodtam még egészen fél tízig, de nem akartam következő nap lila szemmel ébredni ezért kitöröltem minden gondolatomat és végre elaludtam.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~MÁSNAP~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
(.......)
-Ó, ha nem dobom be valamelyiket a tengerbe.-illettem szép szavakkal a banda tagjait akik időközben a kikötőben mászkáltak.
-Csak Zaynt ne.-kezdett kacarászni Cat-így becézem.-Em. Amúgy nem megyünk mi is?-ő meg így becéz engem.
-Nem!-kiáltottam fel.
-Muszáj lesz. Vagy itt hagylak.-indult el a hajó irányába barátnőm.
-Akkor várj meg.-erre megállt és együtt mentünk.
-Ezt bírd ki valahogy és ígérem kapsz tőlem egy párizsi repülőjegyet.
-Ó, valakinek jó kedve van?
-Naná. Tudod van az a vicc, hogy kivel mit csinálnál ha egy lakatlan szigeten lennétek.-kacarászott tovább.
-Ajj, elég a perverzkedésből és amúgy is. Mintha ezt már párszor hallottam volna idefelé jövet. Nem?
-Lehet. Akkor mész előre?
-Én? Inkább te. Még beleesek.-hátráltam egy lépést. Vagy talán kettőt. Cat pedig elindult. Egy fiatal fiú segített neki átszállni, mert nem úgy volt kialakítva, mint egy repülő, hanem először egy úszó fatábla, azon végig kellett menni és utána lehetett eljutni egy lépcsőre, -ami megjegyzem egész magas-. Na ennyire sajnálják a pénzt (?!) Őrület. Csak bámultam, ahogy barátnőm már a hajó korlátjának támaszkodva figyelte a térséget.
-Ön is felmegy?-kérdezte mosolyogva a fiú.
-Öhm..Még nem.-ráztam a fejem.
-Ha félsz akkor átvihetlek.-mosolygott, majd közelebb jött.
-Nem szeretem a nyomulós fiúkat és nem félek.
-Akkor?-jött még közelebb.
-Semmi.-mentem oldalra egy lépést.
-És miért akarsz felmenni? A stábbal jöttél?
-Nem. Fodrász vagyok.
-És nem jó a híres srácok közelében lenni?-állt megint mellém.
-Nem egészen.
-Kár. Pedig már jönnek.-éppen hátrafordultam, amikor az egyik fiú nem figyelt és háttal nekem jött. Kizökkentett az egyensúlyomból és a földön landoltam.
-Nem esett bajod? Jól vagy? Bocsánat. Nem akartam.-jöttek záporként a különféle kérdések/bocsánatkérések. Egy pillanatig tényleg azt hittem, hogy egyszerre beszéltek. Ez a banda lényege vagy mi? Nyújtották a kezüket és felsegítettek.
-Én. Tényleg nem akartam. Csak nem figyeltem.-felelte Louis.
-Semmi baj.-néztem rá gyilkoló szemekkel. Leporoltam magam, de még mindig figyeltek.-Most meg mit bámultok?-akadtam ki kicsit hangosan. Szegények megijedtek, de annyi baj legyen..
-Bocsánat hogy bocsánatot kértem.-sértődött meg Louis, majd fapalánk és ő is a hajón volt.
-Inkább bocsánat a viselkedéséért.-mosolygott rám Niall, majd ő is Zaynnel eltűntek.
-Te nem akarsz feljönni? De te amúgy ki is vagy?-Liam.
-Láttál már ollót?-gorombáskodtam.
-Ja. Az más. Harry?-tekintett a barátjára.
-Mindjárt.-itt görcsbe rándult a gyomrom. Ő nem megy? Itt marad lent velem vagy micsoda?. Elindultam a fadeszka felé, de nem ment.
-Okéé. Egyszer rá kell szánni magunkat olyan dolgokra is amiket nem akarunk.-nyújtotta a kezét a kikötős srác.
-Mert nem mersz rálépni vagy mi?-kerekedtek ki Harry szemei.
-De. Rámerek.-emeltem fel a lábam és ráléptem. A kikötős srác mellém szegődött és mondhatni egész végig a hátamnál volt abban a két lépésben, mintha a pasim lenne. Aztán felléptem a lépcsőre, de rosszul jártam, mert ugye ennél a One Direction-ös munkában benne volt bármilyen fekete-kék színű ruha ami kötelezőnek volt nyilvánítva. Röviden bármit felvehettünk csak legyen benne fekete és kék. És ami a rosszul járást illeti. Muszáj minimum egy öt centis magassarkúban mászkálni, mert a főnökünk hölgy volt. Visszatérve szerencsém volt, hogy a hátamnál állt a kikötős srác.
-Ez kicsin múlott. Minek ide magassarkú?-állított vissza a rendes egyensúlyomba.
-Előírás. Köszi. Esetleg amúgy van neved is?-kezdtem mosolyogni. Nem semmi mi történt velem 10 perc alatt.
-David Clock. De azt mondtad nem szereted a nyomulós pasikat.
-Emily Boss. És azt csak a hangulatom miatt mondtam.-fogtam vele kezet. Egyre jobban tetszett ez a dolog.
-És hogy becéznek?
-Em.-itt még én is mosolyogtam mint egy idióta.-Tudom fura de ez van.
-És mikor jöttök vissza?-nézett a hajóra.
-Holnap. Ha ez a tökkelütött banda nem rontja el. Gondolom végig-bohóckodják és tovább maradunk. De értem miért kérded.-kezdtem mosolyogni.
-Khm.-szólt közbe valaki.
-Te nem mentél fel?-esett le az állam.
-Nem. De akkor biztos tökkelütöttek vagyunk? Megcsinálhatnánk normálisan és akkor visszajöhetnél. Khm. Davidhez.-mérte végig az említett személyt.
-Jól van. Mindjárt megy. De addig ne menjél sehova, mert ha ezzel a cipővel orra esik akkor jó ha van a hátánál valaki.-felelt helyettem David.
-Kösz.-néztem rá mosolyogva.
-Csak az igazat mondom. De mindenesetre én itt leszek.
-Oké. De szerintem már tényleg megyünk.-bólogattam.
-Oké. Szia.-itt adtam az arcára egy puszit kezdésképp és lassan elindultam felfelé a lépcsőn. Harry végig a hátamnál volt és csak hálálkodni lehetett volna neki, -amit nem tettem- hogy nem lökdös, hogy siessek. Volt olyan, hogy elveszítettem az egyensúlyom akkor hátulról megfogta a csípőmet, ami nagyon rosszul érintett, -hisz elvégre ő egy beképzelt tinisztár- de muszáj volt hisz leestem volna kb. 5 méterről. Elég nagy volt a hajó és csak bámészkodtam, amikor felértünk.
-Szóval Harry az? Láttam amit láttam ne tagadd.-szinte futott mellettem Cat olyan gyorsan száguldoztam végig a hajón.
-Micsoda?-fordultam hátra.
-Láttam. Állj már meg. -megálltam.
-Szóval. Mit láttál?
-Azt ahogyan feljöttél. Haláli volt. Harry biztosan féltékeny.
-Hülye vagy?-kérdeztem higgadtan.
-Nem.
-Akkor? Ez a munkahelyünk és csak azért jött, mert magassarkúban vagyok és leestem volna.
-Ja. Bocs.-először csak bámult maga elé majd elviharzott. Nem értettem. Mostanában olyan furcsa.
-Á! Emily!.-hallottam meg a főnököm hangját,-amúgy egy velem egyidős nő.
-Jó napot! Igaz milyen szép napunk van? Nem győzöm csodálni ezt a hajót. És amikor feljöttünk. Olyan csodás hogy nem az a puccos feljáró. Igazam van?-állítottam be a főnökömhöz méltó műmosolyt és közben megérkeztek a banda tagjai is akik csak bámultak, hogyan váltottam le a hangulatom.
-Igen. Pont ezt néztem én is. Nos. Akkor velük kezdjél valamit. És kérek egy véleményt az én hajamról is. Meg mindenről.-fordult előttem egyet és vettem egy nagy levegőt. A banda tagjai csak röhögtek magukban mi lesz itt.
-Oké. Először is a szőke haj sokkal jobban áll önnek mint a tegnapi barna.
-Mindig ezt mondod szívem.-mosolygott.
-Á! Igen, mert akkor még nem tudtam milyen jól áll a szőke. Akkor még azt tartottam igényesebbnek.
-És most?
-Most a szőke hullámos haj jobban kiemeli a szeme színét és ez a kontúr valahogyan tényleg mélyíti a személyiségét. A fodros felső kitűnően passzol a cipőjéhez. Szerintem ennyit tudok most mondani. Amúgy merre van a kabinom?-tértem át egy fontosabb témára.
-Balra. Ott ki van ragasztva a neved. Már ott rendbe is tudod hozni a fiúkat. Oks?-nézett rám.
-Rendben.-bólogattam.
-És ti fiúk? Még ma egy árva szót sem hallottam tőletek.-tudtam hogy itt az én időm a mosolygásra.
-Öhm. Bocs..csak...ez van..izé..-néztek egymásra össze-vissza, mint akik szellemet láttak és nem tudják mit csináljanak.
-Tanuljatok meg beszélni. És vegyetek fel valami másat, mert egyenest hányok. Talán a csíkos és a galamb helyett lehetne más is. Szerinted?-fordult hirtelen hátra. Rólam lefagyott a mosoly. Persze Louis eléggé kérően pillantgatott rám.
-Szerintem is. Lehetne mondjuk kockás és egy egérke. A lányok úgysem szeretik az egereket. Talán mindenki beszerezne egyet otthonra és az az állatkereskedéseknek is jól jönne. De ha már itt járunk. A kanál helyett is lehetne tányér. Félni a tányéroktól.-mosolyogtam, majd szimbolikusan rajzoltam magam előtt egy kör alakot.-És. Ez is jó lenne. Mondjuk egy idő után ezt is lecserélhetnénk. Nem igaz?-pillantottam a főnökömre. A fiúk röhögni kezdtek, mert a főnököm felkacagott.
-Állj! Itt csak én nevethetek.-tette a fiúk elé a kezét.-Ez remek ötlet.
-Micsoda?!-akadtak ki.
-Jól hallottátok. Remek ötlet. Bár akkor nem tudom min ennél.-nézett Liamre. Én meg csak röhögtem.
-Mondjuk papírtányéron. Az olyan. Gusztustalan. De környezetvédelmi szempontból szuper. Újrahasznosítható papírtányér?
-Remek. Nos. Ezeket megfontolom. Addig is csinálj velük valamit és szólj a másik lánynak, hogy valami elviselhetőbbet adjon rájuk. Rendben?
-Rendben. Esetleg valami kikötés?-néztem a hat emberre.
-Igen.-reméltem is, hogy a főnök szól bele.
-Mi lenne az?
-Harry.
-Mi van vele?-szegénykém már a fejét fogta. Mi lesz itt?
-Vasald ki picit a haját.
-Mi van?-lépett egy lépést előre az illető.
-Vagy kirúglak vagy megteszed.-erre visszalépett. Én persze csak mosolyogtam.
-Rendben. Meglesz. Egyé..
-Nincs!-háborodott fel a banda mielőtt még kimondhattam volna és elmentek. Én is mentem utánuk. Csak még kicsit bementem Cathez.
-Nem jössz? Humoros lesz. Ki kell vasalnom Harry haját.-újságoltam az áttörő hírt.
-Micsoda? Belement?
-Kénytelen lesz. Te meg megcsinálhatod Zaynt. Mert amúgy sem lesz rá annyi időm. Na?-erre szó szerint a nyakamba ugrott. Aztán elindultunk, a csak nekem fenntartott "fodrászkabin" felé, de amint az ajtóhoz értünk hirtelen meghallottuk a fiúk beszélgetését.
-És ki az a Cat? Amúgy mióta dolgoznak velünk?-hallottuk meg Zayn hangját.
-Nem tudom. Kb. egy év lehet, de akkor is. Ilyen szemtelen embert. Komolyan. Gondolom a barátnője is ilyen.-Niall.
-Sőt. Szerintem biztos.-mondta Zayn. Láttam Cat arcán, hogy meg fog ütni, és így is lett. Egy teljes éve próbál a fiú közelébe férkőzni és ezt most elcsesztem.
-Auh!! Ezt meg miért kaptam?-néztem rá..
-Miért? Ne idegesíts fel még jobban! Mit képzelsz?
-Most miről beszélsz? Minek kellett ezt csinálnod?
-Tudod te jól. Ez volt az álmom. És itt vannak a hülye ruháitok. Felmondok és leszek szemtelen. Attól hogy te olyan nyalizós nem tudom mi vagy attól én még álmodozhatok nem?! Komolyan beszélek. Vidd be nekik és hozzám többé ne szólj.-nyomta a kezembe a fiúk ruháit. Szinte annyit, hogy majd leszakadt a kezem. Nem akartam utána menni, mert nem volt igaza. A könyökömmel lenyomtam a zárat és bementem. Csak éppen azt vettem észre, hogy könnyezek. Ledobtam az egyik székre a ruhákat és a fiúk szeme láttára zártam magamra a fürdőszobának kialakított rész ajtaját. Megmostam az arcom és gondolkodtam. Most miért mondta ezt? Elvégre nem is ismerik őt a bandatagok. Nem értem. Amikor kiléptem kínos csönd fogadott.
-Most ti rám vártok?-tettem fel a "hatalmas" kérdést.
-Azt hisszük igen. Nem te vagy a fodrászunk?-Liam.
-Változott a helyzet. Öltözzetek át és utána leszek a fodrászotok.
-Hol van a másik lány?-Niall.
-Valahol. Nem mindegy? Öltözzetek már. Légyszíves. Én meg addig kint leszek.-viharzottam is kifelé. Kerestem egy nyugodt kis zugot és kikönnyeztem magamból a történteket. Időközben megkerestem a főnököt, akitől csak annyit kaptam, hogy estére érünk oda. Remek. Egy újabb dolog, amin kiakadtam. És még egy. Időközben gyülekeztek a felhők és gondoltam kicsit a Tintanicra. Szerelem. Arra gondoltam, ha visszajövök akkor ismét felkeresem ezt a Davidet. A szél egyre jobban erősödött, de még nem mentem vissza. Még csak nem is sejtettem mi vár rám.
-Emily. Te nem a fiúkkal vagy?-zökkentett ki a gondolkodásomból a főnököm.
-Most nem, mert öltöznek. Amúgy nem akadályoz minket ez a szél? Eléggé felhős az ég. Nem gondolja?
-De. De hát ez van. Beszélnél a kapitánnyal? Én most mással vagyok elfoglalva.
-Jó. Beszélek.-álltam fel és nagy ingadozva el is értem a kapitány kabinját. Sajnos nem erősségem a hajókázás.
-Jó napot. A főnököm küldött emiatt a.. vihar lesz?-amikor hátrafordult felsikoltottam a félelemtől. Hátulról egy őszhajú bácsikának nézett ki, de amikor hátrafordult megijedtem. Szinte megfagyott az ereimben a vér. Elől koromfekete haja és kormos arca volt és egy hosszú vágás az állától a szeméig. Amin száradt vér alvadt.
-Gyere közelebb. Nem bántalak.-intett az egyik kezével, de lesokkolódtam.
-Történt valami?-hallottam egy ismerős hangot, a banda volt az. Nem válaszoltam. Csak a kapitányt bírtam nézni. Most mosolygott a kócos, fekete haja alatt és vidáman pörgette a kormányt, de én még szólalni sem bírtam.
-Jól vagy?-emelgette a szemem előtt a kezét Liam.
-Persze, csak. Ti nem látjátok?-mutattam a kapitányra és szertefoszlott a kép. Egy pillanat múlva egy ősz hajú mosolygós öregember lett. Legalább is én így láttam.
-Mit?
-Én itt nem maradok egy percnél sem tovább!-kiáltottam rá a kapitányra.
-Emily! Hogy beszélsz? Ki foglak rúgni. Hogy beszélsz ezzel az öregúrral?-kért helyettem bocsánatot a főnököm.
-Nem. Nem haragszom. Nyugodtan, ha jól esik. Ezek a mai fiatalok..-forgatta meg a szemét. A főnököm elkezdett bocsánatot kérni és mindenki rá figyelt. Én ebben a percben éreztem, hogy be kell valahová zárkóznom. Képtelenség amit állítottam. Amit láttam. Senki nem hitt nekem. Vagy talán Cat? Ő lehet kiállna mellettem? Nem gondolkoztam csak mentem egyenest az ő kabinja felé. Kopogtam, de nem nyitott ajtót. Az ég időközben beborult, ezért félhomály nehezedett a hajó minden részére. Bementem a barátnőm kabinjába, majd óvatosan bezártam magam mögött az ajtót. Amikor beléptem észrevettem itt bent még sötétebb volt. Szinte semmit sem lehetett látni, csak egy gurulós széket a kabin közepén.
-Na végre hogy megtaláltalak. Nem hiszed el mit láttam. Nem szabad itt maradnunk. El kell innen mennünk.-mondtam izgatottan az alak irányába, majd közelebb mentem.-Figyelsz te rám?-amikor megpillantottam az arcát tényleg nem hittem már semmiben. Se Istenben, se az életemben. Semmiben. Megint sikítottam egyet, majd kirohantam a sötétségbe. Most már nem láttam semmit. Csak azt, hogy sötét alakok kopogtattak körülöttem. Megrémültem. Mi ez ha már nem a pokol? Reszkettem a félelemtől, de tudtam csak magamra számíthatok. Lepergett előttem az egész életem. A kiskoromban történtek. Szülinapok és vidám pillanatok. Az a pár hónap, amikre a szüleim hazajöttek. Amikor lediplomáztam. Amikor ezt a szakmát választottam. És most egyre hangosabbak a kopogások, így egyre közelebb jöhettek. Az egyik pillanatban elszakadt a cérna és kijött belőlem a sírás. Soha nem voltam még ilyen, de egyszer túl kell esnünk a halálon is. Összehúztam magam, mert ez egyik pillanatról a másikra jéghideggé vált a levegő. Megint lesokkolódtam és nem bírtam semerre sem szaladni. Összekuporodtam és leguggoltam, mintha ez megvédene bármitől is. A hangok egyre hangosabbak lettek és szinte mintha egy diszkóban lettem volna, dübörgésnek éreztem. A hajó inogni kezdett, de én nem mertem felnézni. Egyre jobban ingott és párszor rám csapódott egy jókora víztömeg. A negyedik ilyen alkalomnál a kopogásokat egy másik hang váltotta fel. Egy lágy hang kezdett énekelni, vagy inkább dúdolni. Közben egy fényforrást véltem felfedezni ami felém tartott. Tőle jött a dúdolás. A szél feltámadt és az alakok körülállták. Egyre jobban rázott a hideg és nem hittem, hogy ezt túlélem. Az alak, aki dúdolt, megindult felém, nyomában a sötét alakokkal és én nem tudtam mit csinálni. Felemelte a kezét és az arcom felé nyúlt, amikor egy hatalmasat villámlott és csak arra emlékeztem, hogy tüzet láttam magam előtt. És egy halálos sikolyt. Itt kezdődött el az én történetem.
Hello! kérlek pipáljátok ki, hogy tetszett-e vagy sem. :)) Tudom hogy butaság, de jó lenne tudni, hányan olvassátok. Köszi. <3
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~MÁSNAP~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
(.......)
-Ó, ha nem dobom be valamelyiket a tengerbe.-illettem szép szavakkal a banda tagjait akik időközben a kikötőben mászkáltak.
-Csak Zaynt ne.-kezdett kacarászni Cat-így becézem.-Em. Amúgy nem megyünk mi is?-ő meg így becéz engem.
-Nem!-kiáltottam fel.
-Muszáj lesz. Vagy itt hagylak.-indult el a hajó irányába barátnőm.
-Akkor várj meg.-erre megállt és együtt mentünk.
-Ezt bírd ki valahogy és ígérem kapsz tőlem egy párizsi repülőjegyet.
-Ó, valakinek jó kedve van?
-Naná. Tudod van az a vicc, hogy kivel mit csinálnál ha egy lakatlan szigeten lennétek.-kacarászott tovább.
-Ajj, elég a perverzkedésből és amúgy is. Mintha ezt már párszor hallottam volna idefelé jövet. Nem?
-Lehet. Akkor mész előre?
-Én? Inkább te. Még beleesek.-hátráltam egy lépést. Vagy talán kettőt. Cat pedig elindult. Egy fiatal fiú segített neki átszállni, mert nem úgy volt kialakítva, mint egy repülő, hanem először egy úszó fatábla, azon végig kellett menni és utána lehetett eljutni egy lépcsőre, -ami megjegyzem egész magas-. Na ennyire sajnálják a pénzt (?!) Őrület. Csak bámultam, ahogy barátnőm már a hajó korlátjának támaszkodva figyelte a térséget.
-Ön is felmegy?-kérdezte mosolyogva a fiú.
-Öhm..Még nem.-ráztam a fejem.
-Ha félsz akkor átvihetlek.-mosolygott, majd közelebb jött.
-Nem szeretem a nyomulós fiúkat és nem félek.
-Akkor?-jött még közelebb.
-Semmi.-mentem oldalra egy lépést.
-És miért akarsz felmenni? A stábbal jöttél?
-Nem. Fodrász vagyok.
-És nem jó a híres srácok közelében lenni?-állt megint mellém.
-Nem egészen.
-Kár. Pedig már jönnek.-éppen hátrafordultam, amikor az egyik fiú nem figyelt és háttal nekem jött. Kizökkentett az egyensúlyomból és a földön landoltam.
-Nem esett bajod? Jól vagy? Bocsánat. Nem akartam.-jöttek záporként a különféle kérdések/bocsánatkérések. Egy pillanatig tényleg azt hittem, hogy egyszerre beszéltek. Ez a banda lényege vagy mi? Nyújtották a kezüket és felsegítettek.
-Én. Tényleg nem akartam. Csak nem figyeltem.-felelte Louis.
-Semmi baj.-néztem rá gyilkoló szemekkel. Leporoltam magam, de még mindig figyeltek.-Most meg mit bámultok?-akadtam ki kicsit hangosan. Szegények megijedtek, de annyi baj legyen..
-Bocsánat hogy bocsánatot kértem.-sértődött meg Louis, majd fapalánk és ő is a hajón volt.
-Inkább bocsánat a viselkedéséért.-mosolygott rám Niall, majd ő is Zaynnel eltűntek.
-Te nem akarsz feljönni? De te amúgy ki is vagy?-Liam.
-Láttál már ollót?-gorombáskodtam.
-Ja. Az más. Harry?-tekintett a barátjára.
-Mindjárt.-itt görcsbe rándult a gyomrom. Ő nem megy? Itt marad lent velem vagy micsoda?. Elindultam a fadeszka felé, de nem ment.
-Okéé. Egyszer rá kell szánni magunkat olyan dolgokra is amiket nem akarunk.-nyújtotta a kezét a kikötős srác.
-Mert nem mersz rálépni vagy mi?-kerekedtek ki Harry szemei.
-De. Rámerek.-emeltem fel a lábam és ráléptem. A kikötős srác mellém szegődött és mondhatni egész végig a hátamnál volt abban a két lépésben, mintha a pasim lenne. Aztán felléptem a lépcsőre, de rosszul jártam, mert ugye ennél a One Direction-ös munkában benne volt bármilyen fekete-kék színű ruha ami kötelezőnek volt nyilvánítva. Röviden bármit felvehettünk csak legyen benne fekete és kék. És ami a rosszul járást illeti. Muszáj minimum egy öt centis magassarkúban mászkálni, mert a főnökünk hölgy volt. Visszatérve szerencsém volt, hogy a hátamnál állt a kikötős srác.
-Ez kicsin múlott. Minek ide magassarkú?-állított vissza a rendes egyensúlyomba.
-Előírás. Köszi. Esetleg amúgy van neved is?-kezdtem mosolyogni. Nem semmi mi történt velem 10 perc alatt.
-David Clock. De azt mondtad nem szereted a nyomulós pasikat.
-Emily Boss. És azt csak a hangulatom miatt mondtam.-fogtam vele kezet. Egyre jobban tetszett ez a dolog.
-És hogy becéznek?
-Em.-itt még én is mosolyogtam mint egy idióta.-Tudom fura de ez van.
-És mikor jöttök vissza?-nézett a hajóra.
-Holnap. Ha ez a tökkelütött banda nem rontja el. Gondolom végig-bohóckodják és tovább maradunk. De értem miért kérded.-kezdtem mosolyogni.
-Khm.-szólt közbe valaki.
-Te nem mentél fel?-esett le az állam.
-Nem. De akkor biztos tökkelütöttek vagyunk? Megcsinálhatnánk normálisan és akkor visszajöhetnél. Khm. Davidhez.-mérte végig az említett személyt.
-Jól van. Mindjárt megy. De addig ne menjél sehova, mert ha ezzel a cipővel orra esik akkor jó ha van a hátánál valaki.-felelt helyettem David.
-Kösz.-néztem rá mosolyogva.
-Csak az igazat mondom. De mindenesetre én itt leszek.
-Oké. De szerintem már tényleg megyünk.-bólogattam.
-Oké. Szia.-itt adtam az arcára egy puszit kezdésképp és lassan elindultam felfelé a lépcsőn. Harry végig a hátamnál volt és csak hálálkodni lehetett volna neki, -amit nem tettem- hogy nem lökdös, hogy siessek. Volt olyan, hogy elveszítettem az egyensúlyom akkor hátulról megfogta a csípőmet, ami nagyon rosszul érintett, -hisz elvégre ő egy beképzelt tinisztár- de muszáj volt hisz leestem volna kb. 5 méterről. Elég nagy volt a hajó és csak bámészkodtam, amikor felértünk.
-Szóval Harry az? Láttam amit láttam ne tagadd.-szinte futott mellettem Cat olyan gyorsan száguldoztam végig a hajón.
-Micsoda?-fordultam hátra.
-Láttam. Állj már meg. -megálltam.
-Szóval. Mit láttál?
-Azt ahogyan feljöttél. Haláli volt. Harry biztosan féltékeny.
-Hülye vagy?-kérdeztem higgadtan.
-Nem.
-Akkor? Ez a munkahelyünk és csak azért jött, mert magassarkúban vagyok és leestem volna.
-Ja. Bocs.-először csak bámult maga elé majd elviharzott. Nem értettem. Mostanában olyan furcsa.
-Á! Emily!.-hallottam meg a főnököm hangját,-amúgy egy velem egyidős nő.
-Jó napot! Igaz milyen szép napunk van? Nem győzöm csodálni ezt a hajót. És amikor feljöttünk. Olyan csodás hogy nem az a puccos feljáró. Igazam van?-állítottam be a főnökömhöz méltó műmosolyt és közben megérkeztek a banda tagjai is akik csak bámultak, hogyan váltottam le a hangulatom.
-Igen. Pont ezt néztem én is. Nos. Akkor velük kezdjél valamit. És kérek egy véleményt az én hajamról is. Meg mindenről.-fordult előttem egyet és vettem egy nagy levegőt. A banda tagjai csak röhögtek magukban mi lesz itt.
-Oké. Először is a szőke haj sokkal jobban áll önnek mint a tegnapi barna.
-Mindig ezt mondod szívem.-mosolygott.
-Á! Igen, mert akkor még nem tudtam milyen jól áll a szőke. Akkor még azt tartottam igényesebbnek.
-És most?
-Most a szőke hullámos haj jobban kiemeli a szeme színét és ez a kontúr valahogyan tényleg mélyíti a személyiségét. A fodros felső kitűnően passzol a cipőjéhez. Szerintem ennyit tudok most mondani. Amúgy merre van a kabinom?-tértem át egy fontosabb témára.
-Balra. Ott ki van ragasztva a neved. Már ott rendbe is tudod hozni a fiúkat. Oks?-nézett rám.
-Rendben.-bólogattam.
-És ti fiúk? Még ma egy árva szót sem hallottam tőletek.-tudtam hogy itt az én időm a mosolygásra.
-Öhm. Bocs..csak...ez van..izé..-néztek egymásra össze-vissza, mint akik szellemet láttak és nem tudják mit csináljanak.
-Tanuljatok meg beszélni. És vegyetek fel valami másat, mert egyenest hányok. Talán a csíkos és a galamb helyett lehetne más is. Szerinted?-fordult hirtelen hátra. Rólam lefagyott a mosoly. Persze Louis eléggé kérően pillantgatott rám.
-Szerintem is. Lehetne mondjuk kockás és egy egérke. A lányok úgysem szeretik az egereket. Talán mindenki beszerezne egyet otthonra és az az állatkereskedéseknek is jól jönne. De ha már itt járunk. A kanál helyett is lehetne tányér. Félni a tányéroktól.-mosolyogtam, majd szimbolikusan rajzoltam magam előtt egy kör alakot.-És. Ez is jó lenne. Mondjuk egy idő után ezt is lecserélhetnénk. Nem igaz?-pillantottam a főnökömre. A fiúk röhögni kezdtek, mert a főnököm felkacagott.
-Állj! Itt csak én nevethetek.-tette a fiúk elé a kezét.-Ez remek ötlet.
-Micsoda?!-akadtak ki.
-Jól hallottátok. Remek ötlet. Bár akkor nem tudom min ennél.-nézett Liamre. Én meg csak röhögtem.
-Mondjuk papírtányéron. Az olyan. Gusztustalan. De környezetvédelmi szempontból szuper. Újrahasznosítható papírtányér?
-Remek. Nos. Ezeket megfontolom. Addig is csinálj velük valamit és szólj a másik lánynak, hogy valami elviselhetőbbet adjon rájuk. Rendben?
-Rendben. Esetleg valami kikötés?-néztem a hat emberre.
-Igen.-reméltem is, hogy a főnök szól bele.
-Mi lenne az?
-Harry.
-Mi van vele?-szegénykém már a fejét fogta. Mi lesz itt?
-Vasald ki picit a haját.
-Mi van?-lépett egy lépést előre az illető.
-Vagy kirúglak vagy megteszed.-erre visszalépett. Én persze csak mosolyogtam.
-Rendben. Meglesz. Egyé..
-Nincs!-háborodott fel a banda mielőtt még kimondhattam volna és elmentek. Én is mentem utánuk. Csak még kicsit bementem Cathez.
-Nem jössz? Humoros lesz. Ki kell vasalnom Harry haját.-újságoltam az áttörő hírt.
-Micsoda? Belement?
-Kénytelen lesz. Te meg megcsinálhatod Zaynt. Mert amúgy sem lesz rá annyi időm. Na?-erre szó szerint a nyakamba ugrott. Aztán elindultunk, a csak nekem fenntartott "fodrászkabin" felé, de amint az ajtóhoz értünk hirtelen meghallottuk a fiúk beszélgetését.
-És ki az a Cat? Amúgy mióta dolgoznak velünk?-hallottuk meg Zayn hangját.
-Nem tudom. Kb. egy év lehet, de akkor is. Ilyen szemtelen embert. Komolyan. Gondolom a barátnője is ilyen.-Niall.
-Sőt. Szerintem biztos.-mondta Zayn. Láttam Cat arcán, hogy meg fog ütni, és így is lett. Egy teljes éve próbál a fiú közelébe férkőzni és ezt most elcsesztem.
-Auh!! Ezt meg miért kaptam?-néztem rá..
-Miért? Ne idegesíts fel még jobban! Mit képzelsz?
-Most miről beszélsz? Minek kellett ezt csinálnod?
-Tudod te jól. Ez volt az álmom. És itt vannak a hülye ruháitok. Felmondok és leszek szemtelen. Attól hogy te olyan nyalizós nem tudom mi vagy attól én még álmodozhatok nem?! Komolyan beszélek. Vidd be nekik és hozzám többé ne szólj.-nyomta a kezembe a fiúk ruháit. Szinte annyit, hogy majd leszakadt a kezem. Nem akartam utána menni, mert nem volt igaza. A könyökömmel lenyomtam a zárat és bementem. Csak éppen azt vettem észre, hogy könnyezek. Ledobtam az egyik székre a ruhákat és a fiúk szeme láttára zártam magamra a fürdőszobának kialakított rész ajtaját. Megmostam az arcom és gondolkodtam. Most miért mondta ezt? Elvégre nem is ismerik őt a bandatagok. Nem értem. Amikor kiléptem kínos csönd fogadott.
-Most ti rám vártok?-tettem fel a "hatalmas" kérdést.
-Azt hisszük igen. Nem te vagy a fodrászunk?-Liam.
-Változott a helyzet. Öltözzetek át és utána leszek a fodrászotok.
-Hol van a másik lány?-Niall.
-Valahol. Nem mindegy? Öltözzetek már. Légyszíves. Én meg addig kint leszek.-viharzottam is kifelé. Kerestem egy nyugodt kis zugot és kikönnyeztem magamból a történteket. Időközben megkerestem a főnököt, akitől csak annyit kaptam, hogy estére érünk oda. Remek. Egy újabb dolog, amin kiakadtam. És még egy. Időközben gyülekeztek a felhők és gondoltam kicsit a Tintanicra. Szerelem. Arra gondoltam, ha visszajövök akkor ismét felkeresem ezt a Davidet. A szél egyre jobban erősödött, de még nem mentem vissza. Még csak nem is sejtettem mi vár rám.
-Emily. Te nem a fiúkkal vagy?-zökkentett ki a gondolkodásomból a főnököm.
-Most nem, mert öltöznek. Amúgy nem akadályoz minket ez a szél? Eléggé felhős az ég. Nem gondolja?
-De. De hát ez van. Beszélnél a kapitánnyal? Én most mással vagyok elfoglalva.
-Jó. Beszélek.-álltam fel és nagy ingadozva el is értem a kapitány kabinját. Sajnos nem erősségem a hajókázás.
-Jó napot. A főnököm küldött emiatt a.. vihar lesz?-amikor hátrafordult felsikoltottam a félelemtől. Hátulról egy őszhajú bácsikának nézett ki, de amikor hátrafordult megijedtem. Szinte megfagyott az ereimben a vér. Elől koromfekete haja és kormos arca volt és egy hosszú vágás az állától a szeméig. Amin száradt vér alvadt.
-Gyere közelebb. Nem bántalak.-intett az egyik kezével, de lesokkolódtam.
-Történt valami?-hallottam egy ismerős hangot, a banda volt az. Nem válaszoltam. Csak a kapitányt bírtam nézni. Most mosolygott a kócos, fekete haja alatt és vidáman pörgette a kormányt, de én még szólalni sem bírtam.
-Jól vagy?-emelgette a szemem előtt a kezét Liam.
-Persze, csak. Ti nem látjátok?-mutattam a kapitányra és szertefoszlott a kép. Egy pillanat múlva egy ősz hajú mosolygós öregember lett. Legalább is én így láttam.
-Mit?
-Én itt nem maradok egy percnél sem tovább!-kiáltottam rá a kapitányra.
-Emily! Hogy beszélsz? Ki foglak rúgni. Hogy beszélsz ezzel az öregúrral?-kért helyettem bocsánatot a főnököm.
-Nem. Nem haragszom. Nyugodtan, ha jól esik. Ezek a mai fiatalok..-forgatta meg a szemét. A főnököm elkezdett bocsánatot kérni és mindenki rá figyelt. Én ebben a percben éreztem, hogy be kell valahová zárkóznom. Képtelenség amit állítottam. Amit láttam. Senki nem hitt nekem. Vagy talán Cat? Ő lehet kiállna mellettem? Nem gondolkoztam csak mentem egyenest az ő kabinja felé. Kopogtam, de nem nyitott ajtót. Az ég időközben beborult, ezért félhomály nehezedett a hajó minden részére. Bementem a barátnőm kabinjába, majd óvatosan bezártam magam mögött az ajtót. Amikor beléptem észrevettem itt bent még sötétebb volt. Szinte semmit sem lehetett látni, csak egy gurulós széket a kabin közepén.
-Na végre hogy megtaláltalak. Nem hiszed el mit láttam. Nem szabad itt maradnunk. El kell innen mennünk.-mondtam izgatottan az alak irányába, majd közelebb mentem.-Figyelsz te rám?-amikor megpillantottam az arcát tényleg nem hittem már semmiben. Se Istenben, se az életemben. Semmiben. Megint sikítottam egyet, majd kirohantam a sötétségbe. Most már nem láttam semmit. Csak azt, hogy sötét alakok kopogtattak körülöttem. Megrémültem. Mi ez ha már nem a pokol? Reszkettem a félelemtől, de tudtam csak magamra számíthatok. Lepergett előttem az egész életem. A kiskoromban történtek. Szülinapok és vidám pillanatok. Az a pár hónap, amikre a szüleim hazajöttek. Amikor lediplomáztam. Amikor ezt a szakmát választottam. És most egyre hangosabbak a kopogások, így egyre közelebb jöhettek. Az egyik pillanatban elszakadt a cérna és kijött belőlem a sírás. Soha nem voltam még ilyen, de egyszer túl kell esnünk a halálon is. Összehúztam magam, mert ez egyik pillanatról a másikra jéghideggé vált a levegő. Megint lesokkolódtam és nem bírtam semerre sem szaladni. Összekuporodtam és leguggoltam, mintha ez megvédene bármitől is. A hangok egyre hangosabbak lettek és szinte mintha egy diszkóban lettem volna, dübörgésnek éreztem. A hajó inogni kezdett, de én nem mertem felnézni. Egyre jobban ingott és párszor rám csapódott egy jókora víztömeg. A negyedik ilyen alkalomnál a kopogásokat egy másik hang váltotta fel. Egy lágy hang kezdett énekelni, vagy inkább dúdolni. Közben egy fényforrást véltem felfedezni ami felém tartott. Tőle jött a dúdolás. A szél feltámadt és az alakok körülállták. Egyre jobban rázott a hideg és nem hittem, hogy ezt túlélem. Az alak, aki dúdolt, megindult felém, nyomában a sötét alakokkal és én nem tudtam mit csinálni. Felemelte a kezét és az arcom felé nyúlt, amikor egy hatalmasat villámlott és csak arra emlékeztem, hogy tüzet láttam magam előtt. És egy halálos sikolyt. Itt kezdődött el az én történetem.
Hello! kérlek pipáljátok ki, hogy tetszett-e vagy sem. :)) Tudom hogy butaság, de jó lenne tudni, hányan olvassátok. Köszi. <3